Ez a fejezet áttekintést ad arról, hogy ki mivel foglalkozik, milyen szinten és hogyan a magyar vízügyi kormányzásban. Az ország vízkészleteit nemzetközi, nemzeti, helyi és hidrológiai szinten egy komplex, többszintű irányítási keretrendszerben kezeli. A vízgazdálkodás jogi alapja az 1995. évi vízgazdálkodási törvényben van lefektetve, és az uniós irányelvek, módosítások és rendeletek átültetésével folyamatosan frissítik. Magyarország nemzeti és határon átnyúló információs rendszereket is létrehozott a vízgazdálkodás és az éghajlati alkalmazkodás erősítése érdekében.
Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló vízgazdálkodás Magyarországon
Absztrakt
Magyarország 19 vármegyével és 3178 települési önkormányzattal rendelkező egységes államként többszintű igazgatási rendszerrel kezeli vízkészleteit (2.1 ábra). Az ország a Duna vízgyűjtő területének része, amely 19 ország határain átnyúló vízgyűjtő terület. Magyarország négy részvízgyűjtő területet (összevont kisebb vízgyűjtő egységeket) és 12 működési-, illetve illetékességi területet (összevont kisebb alegységeket) számlál belső tervezési és működési célokra.
2024 augusztusa óta az Energiaügyi Minisztérium felelős a vízpolitikáért. Felügyeli az Országos Vízügyi Főigazgatóságot, Magyarország fő vízügyi operatív szervét, és a Belügyminisztérium Katasztrófavédelmi Főigazgatóságával együttműködve koordinálja a vízzel kapcsolatos kockázatokat. Összességében a 12 minisztérium közül nyolc közvetlenül vagy közvetve részt vesz a vízpolitikában. A 2024-ben létrehozott Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság célja az integrált vízgazdálkodás előmozdítása az ágazatok, helyek és ökoszisztémák között, míg a Katasztrófavédelmi Koordinációs Tárcaközi Bizottság az árvizekre, a belvízi elöntésekre és az aszályokra és hasonló katasztrófákra való vészhelyzeti reagálást irányítja. 2025-ben létrehozták az Aszályvédelmi Operatív Törzset, amelynek feladata az aszályok hatásainak enyhítését célzó kormányzati intézkedések előkészítése és koordinálása, valamint azok végrehajtásának nyomon követése.
A vízgazdálkodást két független szerv támogatja: a vízellátást és szennyvízelvezetést szabályozó Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, valamint az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, amelynek Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa a környezetvédelmi és vízzel kapcsolatos jogokat felügyeli. Ezen kívül az Országos Vízgazdálkodási Tanács központi tanácsadó szervként működik. A Területi Vízgazdálkodási Tanácsokkal együtt támogatja a Vízgazdálkodási Főigazgatóságot az érdekelt felek bevonásával és a legfontosabb vízpolitikai dokumentumok felülvizsgálatával a koherencia biztosítása érdekében.
Területi szinten 12 területi Vízügyi Igazgatóság felel a vízkészletek kezelésével, az árvízvédelemmel és az aszálykezeléssel kapcsolatos operatív feladatokért. Ezek az Országos Vízügyi Főigazgatóság felügyelete alatt inkább hidrológiai (vízgyűjtő) alapon lehatárolt működési területeken, mint közigazgatási határokon (pl. vármegyék) belül működnek. A vízjogi engedélyezési funkciókat ugyanezeken a vízgyűjtő alapú illetékességi területeken 12 vármegyei kormányhivatal látja el, amelyek a központi kormányzat decentralizált szervei, és vízügyi hatóságként működnek. A négy részvízgyűjtő szintjén és a 12 területi szinten működő Vízgazdálkodási Tanácsok konzultációs platformként és tanácsadó testületként működnek a vízgazdálkodás területén. Az önkormányzatok és az állam felelősek a vízellátási és szennyvízelvezetési infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztéséért. A víziközmű-szolgáltatással összefüggő közigazgatási hatósági ügyekben, illetve hatósági ellenőrzésekben – a víziközmű-szolgltatásról szóló törvényben meghatározott kivételekkel – a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal jár el. Magyarországon 34 állami vagy önkormányzati tulajdonú víz- és csatornamű-üzemeltető működik.
A nemzetközi és határon átnyúló vízgazdálkodás a magyar vízügyi kormányzás alapvető pillére. Magyarország, mint hét szomszédos országgal határos, két nagy nemzetközi folyómeder – a Duna és a Tisza – mentén fekvő szárazföldi ország, aktív szerepet játszik a határon átnyúló vízgazdálkodásban. Az együttműködés elsősorban a Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság (ICPDR) és különböző Határvízi Bizottságok keretében valósul meg. Ezeket a mechanizmusokat közös tervezési folyamatok, harmonizált szabályozási megközelítések és közös célok támasztják alá, amelyek célja a közös vízkészletek fenntartható és méltányos kezelésének biztosítása.
Nemzeti szint
Energiaügyi Minisztérium
Az Energiaügyi Minisztérium (EM) a vízgazdálkodásért és -védelemért felelős vezető kormányzati szerv. Az EM felelős továbbá az energiapolitikáért, a környezetvédelemért, a körforgásos gazdaságért, a fenntartható fejlődésért és az éghajlat-politikáért is. A minisztérium felügyeli a víziközmű-szolgáltatásokat, valamint a nemzeti és területi vízgazdálkodási szerveket, például a Területi Vízügyi Igazgatóságokat. Emellett felügyeleti hatóságként is működik a nemzeti, vármegyei és járási környezetvédelmi hatóságok által kiadott víz- és környezetvédelmi engedélyek és licencek tekintetében. Nem felelős a mezőgazdasági felszín alatti vízkivételi létesítmények engedélyezéséért, amely az Agrárminisztérium feladata.
Az EM-en belül a vízgazdálkodásért felelős államtitkárság koordinálja a nemzeti és területi vízügyi kormányzást, valamint felügyeli a vízzel kapcsolatos jogszabályokat és politikákat. A körforgásos gazdaságért és klímapolitikáért felelős államtitkárság biztosítja a hazai klímapolitika stratégiai és szabályozási feltételeit az EU és a nemzetközi célkitűzésekkel összhangban, többek között a Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS-2) és az ahhoz kapcsolódó Éghajlatváltozási Cselekvési Terv (ÉCsT) végrehajtása és nyomon követése révén. A környezetügyért felelős államtitkárság felel a környezetvédelmi stratégia kidolgozásáért és végrehajtásáért. Együttműködik az Országos Környezetvédelmi Tanáccsal (OKT), amely a kormány tanácsadó testülete, és feladata a környezetvédelem társadalmi és tudományos alapjainak biztosítása (OKT, 2025[1]). Felügyeli továbbá a Magyar Meteorológiai Szolgálatot (HungaroMet), amely a Nemzeti Adaptációs Központot működteti, és az EM-mel együttműködve foglalkozik az éghajlattal kapcsolatos kérdésekkel (EM & KTM, 2025[2]).
Az EM felügyelete alatt az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) Magyarország központi költségvetési szerve a vízgazdálkodás területén, amelynek fő feladata az árvízvédelem koordinálása, a víztestek védelme és a belvízi elöntés okozta károk enyhítése. Az OVF felügyeli a nemzeti vízrajzi megfigyelést, integrált adat- és információs rendszereket üzemeltet, valamint felügyeli Magyarország 12 területi vízügyi igazgatóságát, hozzájárulva azok stratégiai céljainak kidolgozásához. Az OVF kulcsszerepet játszik a vízzel kapcsolatos projektek tervezésében és megvalósításában, valamint támogatja a nemzeti és ágazati stratégiák, például a Nemzeti Vízstratégia kidolgozását. Felelős továbbá a Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervek (VGT) és azok Európai Bizottsághoz történő benyújtásának előkészítéséért nemzeti és részvízgyűjtő-szinten, az Európai Unió (EU) Víz Keretirányelvének (VKI) követelményeivel összhangban. Nemzetközi és határon átnyúló szinten az OVF hozzájárul a Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság (ICPDR) munkájához, képviseli Magyarországot a félévenkénti üléseken és mind a hét szakértői csoportjában, valamint részt vesz hét Határvízi Bizottság munkájában. Az OVF főigazgatóját a Vízügyi Tudományos Tanács támogatja, amely egy tanácsadó testület, működését belső főigazgatói utasítás szabályozza.
A Nemzeti Vízművek Zrt. szintén az EM felügyelete alatt gyakorolja a kormány tulajdonjogait és kötelezettségeit az állami tulajdonú vízellátó és szennyvízelvezető szolgáltatókkal és infrastruktúrával kapcsolatban. A 2011. évi víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény és egyéb törvények megteremtették a magyarországi vízellátási és szennyvízelvezetési szektor integrációjának és központosításának jogi alapját, amelynek eredményeként 2024-re a szolgáltatók száma 450-ről 34-re csökken, amelyek közül 17 többségében állami tulajdonban van, a többi pedig önkormányzati tulajdonban (Szabó and Garcia Quesada, 2017[2]). Ezeknek a reformoknak az indokai között szerepelt a méretgazdaságosság elérése, az önkormányzati pénzügyi korlátok kezelése és a központosított koordináció javítása (National Waterworks, 2021[3]).
Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium
A Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) koordinálja a területfejlesztési politikát, felügyeli az uniós források felhasználását, valamint felügyeli a területi kormányzati szerveket, beleértve a vármegyéket, az önkormányzatokat és a vármegyei kormányhivatalokat (VKH-k). Noha nincs konkrét felelőssége a vízügyek terén, a KTM szerepe a területrendezésben és az infrastruktúra fejlesztésében gyakran érinti a vízpolitikát.
A KTM önkormányzatokért felelős államtitkársága koordinálja az önkormányzatokat és felügyeli azok feladatait, például a vízveszély tervek és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási intézkedések kidolgozását és végrehajtását. A közigazgatásért felelős államtitkárság felügyeli a VKH-k feladatait, amelyek közé tartoznak a vízkivétel, a vízhasználat és a szennyvízkibocsátás engedélyezési és licencezési folyamata. Szorosan együttműködik a Lechner Tudásközponttal, egy állami tulajdonú nonprofit szervezettel, amely támogatja a kormányzati intézmények munkáját, és térinformatikai geo-adatgyűjtésre és -elemzésre specializálódott, beleértve a vízkészletekkel, a területhasználati tervezéssel és az árvízkockázati térképekkel kapcsolatos kritikus térbeli információkat. Az Európai Unió által finanszírozott fejlesztésekért felelős államtitkárság biztosítja az uniós fejlesztési programok végrehajtását a Nemzeti Fejlesztési Központon keresztül, amely egy költségvetési szerv, amely koordinálja az operatív programok keretében strukturált nemzeti fejlesztési programokat. Mivel Magyarország vízgazdálkodása és infrastruktúra-fejlesztése jelentős mértékben függ az uniós finanszírozástól, a titkárság kulcsszerepet játszik a vízzel kapcsolatos beruházások irányításában és koordinálásában. Felügyeli továbbá a Magyar Fejlesztésösztönző Irodát, amely az uniós finanszírozásra pályázókat (beleértve az önkormányzatokat is) támogatja a kezdeti koncepció és elképzelés kidolgozásától a pályázatok végleges benyújtásáig.
Belügyminisztérium
A Belügyminisztérium (BM) felelős a közrend és a közbiztonság, a katasztrófakockázat-kezelés, a polgári védelem és a helyi közszolgáltatások irányításáért. 2024 júniusáig a BM volt a vízpolitikáért felelős vezető minisztérium.
A BM felügyeli a vízzel kapcsolatos katasztrófákért és egészségügyi kérdésekért felelős két szervet. Először is, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot (OKF), Magyarország katasztrófavédelmi központi hatóságát (2.1 keretes szöveg). amely felel a polgári védelmi rendszer felügyeletéért, a katasztrófakockázat-megelőzésre, a vészhelyzeti reagálásra és a katasztrófavédelmi szakemberekre vonatkozó szabványok meghatározásáért, valamint a természeti katasztrófák, ipari és nukleáris balesetek várható hatásainak kezeléséért (OKF, 2025[4]). Az OKF nemzeti rendvédelmi szervként működik, 19 vármegyei igazgatósággal, egy fővárosi igazgatósággal és 65 helyi katasztrófavédelmi irodával, amelyek helyi rendvédelmi szervként működnek. Másodszor, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központot (NNGyK), egy központi költségvetési szervet, amely felelős a vízminőség ellenőrzéséért, valamint az ivó- és fürdővízre vonatkozó higiéniai, ellenőrzési és analitikai szabványok megállapításáért (NNGyK, 2025[5]).
A katasztrófavédelmet Magyarországon a 2011. évi katasztrófavédelmi törvény és a 234/2011 (XI.10.) végrehajtási rendelet alapján a kormányzat különböző szintjei irányítják.
Katasztrófa vagy kihirdetett vészhelyzet esetén a Katasztrófavédelmi Koordinációs Tárcaközi Bizottság (KKB) veszi át az operatív irányítást, a Belügyminisztérium vezetésével. A KKB több szektorális munkaterv alapján irányítja a vészhelyzeti intézkedéseket, és tagjai között megtalálhatók a releváns minisztériumok és központi szervek, például a rendőrség, az Országos Adó- és Vámhivatal, valamint az Országos Meteorológiai Szolgálat képviselői. Operatív szerve, a Nemzeti Veszélyhelyzet-kezelési Központ (NVK) a kormány döntéseit országos és regionális szerveken keresztül hajtja végre. Vészhelyzetekben a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság ideiglenes Operatív Törzse koordinálja az intézkedési tervek kidolgozását, az adatelemzést és a technikai támogatást a BM OKF, az érintett minisztériumok és a helyi egységek munkatársaival.
Helyi szinten a Területi Védelmi Bizottságok (TVB) regionális vészhelyzeti központokat működtetnek, amelyek alá tartozó Helyi Védelmi Bizottságok (HVB) működnek kerületi szinten. Ezek a bizottságok támogatják a helyi önkormányzatok, a katasztrófavédelmi hatóságok, a vízgazdálkodási szervek, a közegészségügyi ügynökségek, a rendvédelmi szervek és a civil társadalmi szereplők közötti koordinációt. A polgármesterek a helyi katasztrófavédelem és -tervezés törvényileg kijelölt vezetői. Felelősek a települési veszélyelhárítási tervek elkészítéséért, amelyek felvázolják a helyi kockázatértékeléseket, a természeti veszélyekkel kapcsolatos megelőző és válaszintézkedéseket, a koordinációs szerepeket és az erőforrások elosztását a hatékony vészhelyzeti felkészültség és reziliencia biztosítása érdekében. Magyarország 3178 települési önkormányzata 197 járásba van csoportosítva és három katasztrófakockázati szintre van osztályozva, amelyek befolyásolják a finanszírozást és a beruházási tervezést. Ezeket a besorolásokat az infrastruktúra és a vízgazdálkodás teljesítménye alapján felülvizsgálják. A polgármesterek által a helyi szereplőkkel konzultálva kidolgozott települési veszélyelhárítási terveket a területi védelmi bizottságok értékelik, és beépítik a Katasztrófakockázat-kezelési Tervezési Rendszerbe.
Az OVF műszaki főigazgató-helyettese által vezetett Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Munkabizottság vállalja ezt a szerepet árvíz vagy belvízi elöntés esetén (2.2 ábra). A bizottság operatív szerve, az Országos Vízügyi Irányító Törzs (OVIT) – amely az OVF saját személyzetéből áll – akkor lép működésbe, amikor több területi vízügyi igazgatóságnak kell összehangolnia tevékenységét az információáramlás hatékonyságának és a felszerelések és személyzet újraelosztásának biztosítása érdekében. Az OVIT felügyeli a 12 területi vízügyi igazgatóság árvízvédelmi intézkedéseit, beleértve a hidrometeorológiai megfigyelést, előrejelzést, korai figyelmeztetést és az árvízvédelmi infrastruktúra felügyeletét. Árvízhelyzetekben a területi és helyi védelmi bizottságok és a polgármesterek feladata az árvízre való reagálás közigazgatási vonatkozásainak ellátása.
Megjegyzés: A közigazgatási feladatok közé tartozik a lakosság és az anyagi javak védelméhez szükséges munkaerő, anyagok és felszerelések biztosítása; a veszélyben lévő lakosság és anyagi javak biztonságának biztosítása (mentés, evakuálás); a lakosság és a védelmi erők orvosi ellátásának biztosítása, valamint az evakuáltak szociális ellátása. Az árvízvédelem műszaki irányítása a hidrometeorológiai megfigyelésre, előrejelzésre és riasztásra, az árvízvédelmi létesítmények üzemeltetésére és az ideiglenes védelmi építmények építésére vonatkozik.
Agrárminisztérium
Az Agrárminisztérium (AM) felügyeli a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés, a természetvédelem, az élelmiszeripar, az erdőgazdálkodás és a földügyek politikáját és szabályozását.
A minisztérium parlamenti államtitkársága felelős a mezőgazdasági vízgazdálkodásért, ideértve az öntözéshez szükséges felszín alatti víz-kivételi létesítmények engedélyezését és az öntözési közösségek létrehozását. Felügyeli a 2019. évi öntözéses gazdálkodásról szóló törvény alapján létrehozott Öntözésgazdálkodási Intézetet, amely elősegíti a fenntartható vízgazdálkodási gyakorlatokat, kijelöli az öntözési zónákat és elkészíti az öntözésfejlesztési terveket (EM & KTM, 2025[8]). Kezdetben ezeket a feladatokat a Nemzeti Földügyi Központ látta el, de a központ 2024 májusában történt megszüntetése után ezeket a feladatokat a Mezőgazdasági Minisztérium parlamenti államtitkársága vette át.
A mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkárság a mezőgazdasági politika fő hatósága, amely felügyeli a Vidékfejlesztési Programot, amely összhangban áll Magyarország Közös Agrárpolitikájának (KAP) Stratégiai Tervével. A természetvédelemért felelős államtitkárság felelős a védett területek igazgatásáért, valamint a nemzeti természeti erőforrások és a biológiai sokféleség megőrzéséért. Felügyeli a 2030-as Nemzeti Biodiverzitási Stratégiát és a 2017–2026-os Nemzeti Tájstratégiát, valamint tíz regionális Nemzeti Park Igazgatóságot. Ezeknek országszerte működési megbízatásuk van az élőhelyek megőrzése és az ökológiai kutatás terén, amely releváns az édesvízi ökoszisztémák és a tájvédelem szempontjából (Hungarian National Parks, 2025[9]).
Az erdőkért és földügyekért felelős államtitkárság a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatallal (NÉBIH) együttműködve végzi a talaj- és erdőgazdálkodással kapcsolatos feladatokat tíz regionális Erdészeti Igazgatóságán keresztül. Ezek az igazgatóságok más szervekkel is együttműködnek, például a regionális Vízügyi Igazgatóságokkal és a regionális Nemzeti Park Igazgatóságokkal, amelyek az állami tulajdonú erdőterületeket kezelik. A NÉBIH Talajvédelmi Hatósága figyelemmel kíséri a talaj minőségét, betartatja a talajvédelmi szabályozást, támogatja a fenntartható földhasználatot és az erózió elleni védekezést, valamint a Talajvédelmi Cselekvési Tervben (2021–2027) meghatározott vízmegtartási erőfeszítéseket. Mind a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK), mind a Talajvédelmi Hatóság hozzájárul a vízügyi tanácsok munkájához.
Vízügyi funkciókkal rendelkező egyéb minisztériumok
Magyarország vízgazdálkodási intézményrendszerében a 182/2022 (V. 24.) a kormány tagjainak feladatairól és hatásköreiről szóló kormányrendelet szerint több más minisztérium is fontos vízügyi feladatokat lát el:
A Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) az EU Duna Régióra vonatkozó stratégiájának nemzeti koordinátora, többek között a „vízminőség védelme és megőrzése” területén. A KKM koordinálja Magyarország nemzetközi vízdiplomáciai erőfeszítéseit is, támogatva a globális együttműködést és felvonultatva a nemzeti szakértelmet. A minisztérium például támogatta a 2019-es Budapesti Víz Világtalálkozót, amelyen 118 ország képviselői vettek részt, és elfogadták a jobb vízgazdálkodásról szóló „Budapesti felhívást”, valamint a „Kézikönyv a határon átnyúló kontextusban történő vízallokációról" kidolgozását is támogatta 2021-ben.
Az Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM) felelős a központi költségvetésből finanszírozott vízmű- és vízi infrastruktúra-projektek tervezésének és megvalósításának koordinálásáért. Gondoskodik arról, hogy ezek a beruházások összhangban legyenek a fenntartható vízgazdálkodásra vonatkozó nemzeti prioritásokkal és műszaki szabványokkal.
A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) felügyeli Magyarország központi költségvetésének előkészítését, végrehajtását és nyomon követését, biztosítva a fiskális fegyelem és a nemzetgazdasági stabilitási célok közötti összhangot. A 2025-ös központi költségvetés belföldi működési költségvetést különített el a vízügyi kiadásokra az EM és az ÉKM számára. A vízügyi szektorban a PM elsősorban a vízügyi beruházások, fejlesztési programok finanszírozásában, valamint a víziközmű támogatások és tarifák megállapításában vesz részt, különösen a nem lakossági felhasználók esetében, az EM-mel és az OVF-fel együttműködve.
A Honvédelmi Minisztérium (HM) alapvető szerepet játszik Magyarország katasztrófavédelmi rendszerében. A Magyar Honvédség révén támogatja a polgári védelmi erőfeszítéseket azáltal, hogy katasztrófák és vészhelyzetek esetén mozgósítja a személyzetet, a felszerelést és a logisztikai erőforrásokat. Feladatai közé tartozik a gátak és töltések védelme és megerősítése, valamint a katasztrófa utáni helyreállítási műveletek koordinálása.
Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság
2024 végén létrehozták a Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottságot, amelynek célja a vízgazdálkodás és a fenntartható mezőgazdaság, a regionális és városi fejlesztés, valamint a környezet- és tájvédelem integrációjának előmozdítása. Feladatai közé tartozik a hosszú távú vízgazdálkodási stratégiák más ágazati célokkal való összehangolása, az érintett kormányzati szervek és érdekelt felek közötti információcsere javítása, a mezőgazdasági termelők és a helyi közösségek felvilágosítása a fenntartható vízgazdálkodási gyakorlatokról, valamint javaslatok tétele a vízügyi kormányzást javítását célzó szabályozási változtatásokra és cselekvési tervekre (Government of Hungary, 2024[10]). A bizottság 2025 januárjában tartott első ülésén újra hangsúlyozta Magyarország stratégiai fókuszát a vízmegtartásra a vízmegtartó infrastruktúra (pl. csatornák, torkolatok és víztározók), valamint a talaj vízmegtartó képességének fejlesztése és javítása révén (2.2 keretes szöveg). A Bizottság 2025 márciusában elfogadott munkaterve előirányozza a Nemzeti Vízstratégia felülvizsgálatát, amely jelenleg folyamatban van, valamint egy új vízgazdálkodási törvény kidolgozását 2026-tól kezdődően.
A Bizottság elnöke az EM vízügyi államtitkára, társelnöke pedig az AM delegált államtitkára. A bizottság állandó, szavazati joggal rendelkező tagjai: az OVF főigazgatója, az EM vízügyi államtitkára és helyettese, a közigazgatási és területfejlesztési miniszter által delegált államtitkár, az AM természetvédelemért felelős államtitkára, a parlament mezőgazdasági bizottságának elnöke, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének elnöke és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke. Három állandó tag rendelkezik tanácsadói joggal: az EM elnöke által kinevezett egy képviselő; az OVF főigazgatója által kinevezett egy képviselő; valamint az Országos Vízgazdálkodási Tanács egy képviselője. Az elnök ad hoc alapon további tagokat is meghívhat.
A növekvő hidrometeorológiai változékonyságra és a súlyos aszályokra reagálva a magyar kormány egyre nagyobb hangsúlyt fektet a vízmegtartásra, mint éghajlati alkalmazkodási stratégiára a „Vizet a tájba!” megközelítés keretében. A vízmegtartás multifunkcionális intézkedésként ismert, amely csökkenti az árvízcsúcsokat, enyhíti az aszály kockázatát, pótolja az ökoszisztéma vízmérlegét és biztosítja a vízellátást az öntözéses mezőgazdaság számára. A 2017–2030-as Nemzeti Vízstratégia olyan hosszú távú célokat tartalmaz, mint a vízmegtartás javítása természetalapú megoldásokkal, és a vízmegtartás, a csapadékvíz-gazdálkodás és a víz újrahasznosításának fokozására irányuló paradigmaváltást szorgalmazza. A természetes vízmegtartási intézkedéseket területi szinten dolgozták ki, elsősorban az EU által finanszírozott projektek keretében. Például 2017 óta Püspökszilágy község természetes vízmegtartási intézkedéseket hajt végre a villámárvizek enyhítése, a talajvízszint stabilizálása, a biológiai sokféleség javítása és a vízhiány kockázatának csökkentése érdekében.
2022-ben az OVF a NAK-kal és a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségével együttműködve kezdeményezést indított a téli csapadék csatornahálózatban való visszatartására. 2023 elejére több mint 50 millió m3 vizet tároltak. Az Agrárközgazdasági Intézet, az OVF, a NAK vidéki tanácsadó hálózata és tudományos partnerei által 2024-ben végzett felmérésből kiderült, hogy a gazdák 80%-a fontosnak tartja a termőföldeken történő vízmegtartást, és a gazdák fele jelezte, hogy megfelelő pénzügyi és technikai támogatás esetén hajlandó lenne megváltoztatni a földhasználatot (pl. vizes élőhelyekké vagy füves területté).
2025-ben a kormány elindította a „Vizet a tájba!” programot, amelynek célja a fenntartható vízgazdálkodás előmozdítása és az éghajlatváltozás negatív hatásainak enyhítése országszerte. A program célja a vízmegtartás támogatása azáltal, hogy meghatározza a szabályozott elárasztásra alkalmas mezőgazdasági parcellákat, szükség esetén közérdekből ingyenes vízelvezetési szolgáltatásokat kínál, és keretet biztosít a földtulajdonosok önkéntes részvételéhez a szezonális vízmegtartási intézkedésekben. Ezen a kereten belül az AM és az EM 2025-ben többéves infrastrukturális megújítási programot indított, amelyet az OVF-fel és mezőgazdasági képviselőkkel együttműködve határoztak meg. Az első szakaszban 300 km csatorna kapacitásának bővítésére, valamint 133 vízmű, hét szivattyútelep és hét őrállomás építésére és modernizálására kerül sor. Ezek a fejlesztések önmagukban várhatóan 5 millió m3-rel növelik a mezőgazdaság víztároló kapacitását. A kormány egy vízprogramot is indított, hogy megoldja az ismétlődő csapadékhiányt a Homokhátság régióban, amely különösen érintett az aszállyal. A program egy sor vízpótlási és ökológiai helyreállítási projektet hagy jóvá, amelyeket kizárólag uniós forrásokból finanszíroznak a Magyarország Környezetvédelmi és Energiahatékonysági Operatív Program Plusz keretében.
Forrás: NAK (2022[11]), NAK (2023[12]), NAK (2024[13]), OVF (2024[14]), Origo (2025[15]), Urbact (2020[16]), Government of Hungary (2025[17]).
Aszályvédelmi Operatív Törzs
A súlyos csapadékhiányra reagálva Magyarország 2025 májusában létrehozta az Aszályvédelmi Operatív Törzset, amelynek feladata az aszály hatásainak enyhítését célzó kormányzati intézkedések előkészítése és koordinálása, valamint azok végrehajtásának nyomon követése. 2025-ben az Operatív Törzs május 8-tól november 17-ig működött. Az Operatív Törzs saját eljárási szabályzatot állapít meg. Az Operatív Törzs elnöke a mezőgazdaságért felelős államtitkár, tagjai pedig az EM, a KTM és az ÉKM magas rangú képviselői, valamint az OVF, a miniszterelnök nemzetbiztonsági főtanácsadója és a parlament mezőgazdasági bizottságának elnöke. A Miniszterelnökség közigazgatási államtitkára, és a nyilvános konzultációk koordinálásáért és az Országos Beruházás Monitoring Rendszer működtetéséért felelős kormánybiztos állandó meghívottként vesznek részt az üléseken.
Az Operatív Törzs javaslata alapján a kormány a 1178/2025 (V. 29.) számú kormányhatározattal 4,7 milliárd forint (12,2 millió euró) összegű „azonnali beavatkozást” rendelt el a vízkészletek növeléséhez szükséges műszaki feltételek biztosítása érdekében, vízmegtartó intézkedések (azaz a csatornák, víztározók és holtágak tárolókapacitásának maximális kihasználása) révén. Mivel a vízhiány megelőzése és kezelése „kiemelt nemzeti érdeknek” minősült, a beavatkozásokkal kapcsolatos építési beruházások mentesültek az állami építési beruházásokra vonatkozó törvény alkalmazása alól. Ez általában a szokásos jóváhagyási folyamatok és közbeszerzési szabályok megkerülését, valamint a közvetlen szerződéskötés és egyszerűsített adminisztratív lépések engedélyezését jelenti a végrehajtás felgyorsítása érdekében.
Országos Vízgazdálkodási Tanács
Az Országos Vízgazdálkodási Tanács (OVT) a nemzeti vízügyi politika központi tanácsadó és konzultációs testületeként működik. Az OVT felülvizsgálja és tanácsot ad a legfontosabb vízügyi politikai dokumentumokról, például az elkészített VGT-kről, biztosítva az összhangot és az érdekelt felek részvételét. Emellett gondoskodik a nemzeti szintű vízpolitikai célok és a Területi Vízgazdálkodási Tanácsok és területi vízügyi igazgatóságok által végzett területi tervezési és végrehajtási tevékenységek közötti összhangról. Az EM, az OVF és a Részvízgyűjtő Vízgazdálkodási Tanácsok mellett összefogja a vízügyi érdekekkel rendelkező ágazatok – például a mezőgazdaság, az energia, a környezetvédelem, a halászat, a területfejlesztés, a közlekedés és az egészségügy – nemzeti képviselőit, valamint a civil társadalmat, a vállalkozásokat, a szakmai szövetségeket és a tudományos szervezeteket.
Független országos vízügyi szervek
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) a villamos energia, a földgáz, a távfűtés, valamint a vízellátás és szennyvízelvezetés független szabályozó hatósága. A MEKH feladata az üzemeltetők engedélyezése, az ágazati jogszabályok és a szolgáltatásminőségi kötelezettségek betartásának felügyelete, a hivatalos statisztikák gyűjtése és közzététele, valamint a fogyasztók védelme. Előkészíti a közüzemi szolgáltatások díjainak és tarifáinak szabályozási keretét, és költségalapú felülvizsgálatokat végez a tarifajavaslatok előkészítése érdekében, beleértve a megfizethetőségi szempontokat is, amelyek hivatalos elfogadása kormányzati eljárások keretében történik. A MEKH rendeleteket hozhat és jogszabályi módosításokat javasolhat, ha hiányosságokat tár fel a meglévő szabályozásban. Ily módon a MEKH az EM-en keresztül módosításokat javasolhat az elsődleges jogszabályokhoz (pl. a víziközmű ellátást szabályozó törvényekhez), amely a MEKH ajánlásai alapján törvénytervezeteket terjeszthet a parlament elé. Független költségvetéssel rendelkezik, amelyet felügyeleti díjakból, igazgatási szolgáltatási díjakból és saját működési bevételeiből, többek között bírságokból finanszíroznak.
A Magyar Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (AJBH) a Magyar Nemzeti Emberi Jogi Intézmény (OHCHR, 2023[18]). Főként az egészséges környezethez, a testi és lelki egészséghez, valamint a „nemzet közös örökségéhez”, különösen a vízhez és a biológiai sokféleséghez való joggal foglalkozik. A Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa, az AJBH két helyettese közül az egyik, számos környezetvédelmi kérdéssel foglalkozik, többek között a vízkészletek védelmével. 2017-ben az országgyűlési biztos aggodalmát fejezte ki az 1995. évi vízgazdálkodási törvény módosítására irányuló javaslattal kapcsolatban, amely eltörölte volna a 80 méter mélységig terjedő kutak engedélyezési és bejelentési követelményeit, rámutatva a felszín alatti víz túlzott kitermelésének és szennyezésének kockázataira. Az érdekelt felekkel folytatott konzultációkat követően az AJBH általános véleményt és amicus curiae beadványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, amely megsemmisítette a módosítást. Az országgyűlési biztos az öntözési politikát is figyelemmel kíséri, hangsúlyozva a szabályozási jóváhagyások fontosságát a fenntartható felszín alatti víz -gazdálkodás biztosítékaként.
Területi szint
Területi Vízügyi Igazgatóságok
Magyarországon 12 területi vízügyi igazgatóság (VIZIG) felelős az árvizek, aszályok, belvíz és a nem megfelelő vízminőség okozta károk elleni védelemért, valamint a víztestek minőségi és mennyiségi állapotának figyelemmel kíséréséért és értékeléséért. Funkcionális területeik az részvízgyűjtő területeket követik, és nem egyeznek meg a megyék közigazgatási határaival (2.3 ábra).
Megjegyzés: A vonalak a vármegyehatárokat jelölik, míg a színek a Területi Vízügyi Igazgatóságok (VIZIG-ek) területeit jelzik.
Megjegyzés: North Transdanubian WMD = Észak-Magyarországi VIZIG, Central Danube Valley WMD = Közép-Duna-völgyi VIZIG, North Hungarian WMD = Észak-Magyarországi VIZIG, Upper Tisza Region WMD = Felső-Tisza-vidéki VIZIG, Central Transdanubian WMD = Közép-Dunántúli VIZIG, West Transdanubian WMD = Nyugat-Dunántúli VIZIG, South Transdanubian WMD = Dél-Dunántúli VIZIG, Lower Danube Valley WMD = Alsó-Duna-vidéki VIZIG, Lower Tisza Region WMD = Alsó-Tisza-vidéki VIZIG, Trans Tisza WMD = Tiszántúli VIZIG, Körös Region WMD = Körös-vidéki VIZIG, Central Tisza Region WMD = Közép-Tisza-vidéki VIZIG.
Forrás: A Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság (2025[19]) és a Lechner Tudásközpont (n.d.[20]) alapján.
A VIZIG-ek állami tulajdonú eszközöket kezelnek, mint például az árvíz és a belvízi elöntés elleni védelmi rendszerek, a vízelvezető hálózatok és az öntözőinfrastruktúra. Emellett kezelik és fejlesztik a hidrográfiai monitoring rendszert, valamint értékelik a joghatóságuk alá tartozó víztestek minőségi és mennyiségi állapotát. Ezen felül vízremediációs (azaz a vízből a szennyező anyagok és szennyeződések eltávolítása) és aszálykezelési feladatokat is ellátnak, ideértve az aszály monitoringját és a víz tárolására és szállítására szolgáló vízi létesítmények, például csatornák és szivattyúk kezelését. A VIZIG-ek támogatják az önkormányzatokat a vízellátás és a szennyvízelvezetés biztosításában, valamint a vízellátás és a szennyvízelvezetés javítását célzó nemzeti programok végrehajtásában. A VIZIG-ek létrehozása előtt a vízitársulatok jelentős szerepet játszottak a vízi infrastruktúra kezelésében, de számuk és tevékenységük mértéke az elmúlt három évtizedben csökkent (2.3 keretes szöveg).
A vízitársulatok vagy vízügyi tanácsok Magyarországon több mint két évszázados hagyományokkal rendelkeznek, és eredetileg a mezőgazdasági termelők, földtulajdonosok és földhasználók támogatására jöttek létre, hogy segítsék őket a vízgyűjtő területek helyi vízgazdálkodási kihívásainak kezelésében. Történelmileg ezek a társulások számos regionális vízgazdálkodási feladatot láttak el, többek között a folyók szabályozását, az árvízvédelmet és a vízellátást. Központi szerepet játszottak Magyarország mintegy 100 000 km-es csatornahálózatának, valamint a kapcsolódó szivattyúzási és öntözési infrastruktúra kezelésében.
A második világháború utáni hanyatlás után a vízügyi tanácsok az 1960-as és 1990-es évek között újra a vízgazdálkodás kulcsfontosságú szereplőivé váltak, szoros együttműködésben a nagy állami és szövetkezeti mezőgazdasági vállalkozásokkal. Ebben az időszakban fő feladataik közé tartozott a földterületek vízelvezetése, öntözése és rekultiválása. Egy sor egyesülés eredményeként a vízügyi tanácsok száma az 1990-es évekre körülbelül 67-re stabilizálódott. Az 1992-ben megkezdődött mezőgazdasági privatizáció a földtulajdon felaprózódásához és a vízügyi tanácsok irányításának és finanszírozásának kiigazításához vezetett.
Az 1995. évi vízgazdálkodási törvény óta a vízügyi tanácsok számos operatív feladata átkerült a VIZIG-ekhez, és a közvetlen kormányzati támogatás fokozatosan csökkent. Bár a vízügyi tanácsok száma és tevékenységi szintje csökkent, a 2009. évi vízitársulatokról szóló törvény keretében továbbra is működnek az ország több részén, különböző szervezeti kapacitással és helyi elkötelezettséggel.
Vármegyei és járási kormányhivatalok
A 2011. évi önkormányzati törvény és a 2012. évi alkotmányreform új központi kormányhivatalokat hozott létre. Ezek közé tartozik 19 vármegyei kormányhivatal (VKH), egy budapesti Fővárosi Kormányhivatal és 197 járási kormányhivatal (JKH). Ezek a hivatalok jogi felügyeletet gyakorolnak a vármegyei és önkormányzati hivatalok felett, és céljuk a nemzeti kormányzati feladatok és döntések területi végrehajtásának koordinálása és előmozdítása (Government of Hungary, 2025[22]).
A VKH-k és a JKH-k környezetvédelmi hatóságként működnek, és felelősek a környezeti hatástanulmányok elkészítéséért, az engedélyezésért, az ellenőrzésért és a környezetvédelmi előírások betartatásáért. Hatástanulmányok és engedélyek szükségesek többek között öntözőberendezések, szennyvíztisztító telepek, intenzív mezőgazdasági tevékenységek, bányászati tevékenység és felszín alatti víz -kitermelés létesítéséhez. A VKH-k véleményt nyilvánítanak a vármegyei közgyűlések által a Nemzeti Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció alapján elfogadott vármegyei területfejlesztési programokról is (OECD, 2024[23]).
2024. októbere1 óta a VKH-k vízügyi hatóságként is működnek, és engedélyezési és licencadási feladatokkal rendelkeznek a víz kitermelése, felhasználása és kibocsátása tekintetében a részvízgyűjtők szintjén. A VKH-k szorosan együttműködnek a VIZIG-ekkel, és joghatóságuk a VIZIG-ek 12 működési területéhez igazodik. Ennek eredményeként a 19 VKH közül csak 12 működik vízügyi hatóságként. 2014 és 2024 között az OKF és annak 12 területi katasztrófavédelmi igazgatósága látta el a vízügyi hatóságok feladatait, átvéve azokat a független Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőségtől (OECD, 2018[24]). Az OKF és a területi katasztrófavédelmi igazgatóságok továbbra is felelősek a vészhelyzetek kezeléséért és a polgári védelemért.
Területi és Részvízgyűjtő Vízgazdálkodási Tanácsok
A részvízgyűjtők és kisebb működési, illetve illetékességi területek szintjén működő vízügyi tanácsok konzultációs és tanácsadói platformként szolgálnak a magyarországi vízgazdálkodás számára (OVF, 2023[25]). Magyarország négy részvízgyűjtő területe több kisebb működési, illetve illetékességi területet is magában foglal (2.4 ábra), amelyek pontosan megegyeznek a 12 VIZIG működési területeivel (2.3 ábra). A négy Részvízgyűjtő Vízgazdálkodási Tanács (RVT), és a 12 Területi Vízgazdálkodási Tanács (TVT) több érdekelt felet is bevon, köztük a nemzeti, vármegyei és önkormányzati hivatalokat, a helyi közösségeket, a nem kormányzati szervezeteket és a tudományos szervezeteket. Minden VIZIG tagként vesz részt és titkársági feladatokat lát el mind a TVT-k, mind az RVT-k számára. A tanácsok legfeljebb 25 tagból állnak (2.1 táblázat), és évente legalább kétszer üléseznek, hogy véleményt nyilvánítsanak a nemzeti és területi tervekről, programokról és stratégiákról. Az RVT-k elősegítik a TVT-k és a nemzeti tanács közötti kommunikációt, és konzultálnak velük a részvízgyűjtő-területi vízgazdálkodási tervek (RVGT) kidolgozása során. A TVT-k elősegítik a koordinált vízgazdálkodási tervezést és a területi hivatalok és szakemberek vízzel kapcsolatos feladatainak egységes végrehajtását a vízgyűjtő-területek szintjén. Ezenkívül értékelik és ajánlásokat tesznek a vízkészlet-gazdálkodással, az ivóvízellátással és a szennyvízgazdálkodással, a területi vízi beruházásokkal és a vízkárok ellenőrzésével kapcsolatos tervekre és programokra vonatkozóan, valamint adott esetben meghatározzák a határvízi vízgazdálkodási együttműködés prioritásait a saját területükön.
Megjegyzés: A kiemelt települések a 12 VIZIG székhelyei.
Megjegyzés: Sub-catchments = Részvízgyűjtők
Forrás: (OVF, 2009[26]).
Forrás: 1587/2018. (XI. 22.) Korm. határozat. a vízgazdálkodási tanácsokról
Vármegyék és önkormányzatok
A vármegyei önkormányzatok felelősek a területhasználati tervezésért, valamint a regionális és vidékfejlesztésért. Vezetésüket olyan tanácsok látják el, amelyek tagjait (tanácsosok) közvetlenül négyéves mandátumra titkos szavazással választják meg (OECD and UCLG, 2025[27]). A vármegyei önkormányzatok támogatják a VKH-kat környezetvédelmi és vízügyi feladataik ellátásában, és együttműködnek a TVT-kkel és az RVT-kkel.
Az önkormányzatok többek között a helyi környezetvédelmi feladatokért, a lakhatási és földhasználati tervezésért felelősek. Környezetvédelmi feladataik részeként biztosítják a nemzeti jogszabályok helyi végrehajtását, programokat dolgoznak ki, önkormányzati rendeleteket hoznak, értékelik a környezet állapotát, és együttműködnek más önkormányzatokkal a vármegyei szintű programok kidolgozásában.
Az önkormányzatok felelősek továbbá a lakosság vízellátásának és szennyvízelvezetésének biztosításáért is (2.4 keretes szöveg). Ez magában foglalja a vízellátási és szennyvízelvezetési infrastruktúra fejlesztését és karbantartását, a vízellátási és szennyvízelvezetési szolgáltatók infrastruktúra-üzemeltetésének engedélyezését, valamint a szolgáltatók tevékenységének ellenőrzését. Az állami tulajdonú víziközművekkel ellentétben, ahol a nemzeti kormány átlagosan 94,4%-os tulajdonrésszel rendelkezik és átlagosan 668 000 ügyfelet szolgál ki, a legtöbb önkormányzati tulajdonú közmű kisebb tulajdonrésszel rendelkezik és átlagosan 228 000 ügyfelet szolgál ki (State Audit Office, 2022[28]). Ezen szolgáltatók működési területe nem egyezik meg a megyék, kisebb működési egységek, és részvízgyűjtő területek közigazgatási határaival. A Magyar Víziközmű Szövetség képviseli a szolgáltatók érdekeit, szakmai támogatást nyújt tagjainak, és elősegíti az együttműködést a vízgazdálkodási ágazat szolgáltatói, kereskedelmi és szolgáltató vállalatai, a helyi önkormányzatok és a társadalmi szervezetek között (Hungarian Water Utility Association, 2025[29]).
A vízellátási és szennyvízelvezetési szolgáltatások szabályozási kerete Magyarországon a szélesebb értelemben vett vízgazdálkodási rendszer részeként kezdődött, majd egy különálló, ágazatspecifikus modellé fejlődött. Ezeket a szolgáltatásokat a 2011. évi víziközmű törvény szabályozza, amely meghatározza az ágazat intézményi struktúráját, tulajdonosi rendszerét, engedélyezési keretét és a szolgáltatásnyújtási felelősségeket.
A törvény három fő jogviszonyt határoz meg:
A víziközmű eszközök tulajdonjoga: Az eszközök csak az önkormányzatok vagy az állam tulajdonában lehetnek. Míg korábban a magántőke 49%-os részesedéssel rendelkezhetett a közművekben, a 2007-es jogszabályi változások megtiltották a további magánbefektetéseket.
Felelősség a szolgáltatásnyújtásért:. Az állam vagy a települési önkormányzat (a továbbiakban együtt: ellátásért felelős) kötelessége és joga gondoskodni a közműves ivóvízellátással és a közműves szennyvízelvezetéssel és -tisztítással kapcsolatos víziközmű-szolgáltatási feladatok elvégzéséről Ha több önkormányzat érintett, akkor egy önkormányzatot kijelölnek, hogy az összes önkormányzat nevében járjon el.
Közművek üzemeltetése: A szolgáltatásnyújtásért felelős szervezetnek ki kell választania a szolgáltatókat és felügyelnie kell az infrastruktúra fejlesztését.
Az üzemeltetési szerződések általában bérleti-üzemeltetési konstrukciók, vagyonkezelési szerződések vagy koncessziók, amikor aktív üzemeltetési szerződés hiányában végső esetben üzemeltetőt neveznek ki. Az egyes szerződéstípusok különböző jogi rendelkezéseket, jogokat és kötelezettségeket tartalmaznak:
Vagyonkezelési szerződés: Az üzemeltető teljes tulajdonosi felelősséget vállal, beleértve a könyvelést és a jelentéstételt is. A szerződés lehetővé teszi az eszközök használatát (az eladás kivételével) és az értékcsökkenés elszámolását – ez a legfontosabb különbség más szerződéstípusokhoz képest.
Konzorciumi szerződés: Az üzemeltető feladata a konzorcium időtartama alatt az újjáépítés és az értéknövelő felújítások, és jogosult az eszközhasználatból származó bevételek beszedésére. Ezért az üzemeltető érdeke, hogy megfelelő beruházásokat hajtson végre, és legalább a közüzemi eszközök könyv szerinti értékét fenntartsa.
bérleti-üzemeltetési rendszer: A szolgáltatásnyújtásért felelős szervezet bérbe adja az eszközöket az üzemeltetőnek, cserébe bérleti díjért. A szolgáltatásnyújtásért felelős szervezetnek a bérbeadásból származó bevételeket infrastrukturális karbantartásra és fejlesztésre kell újra befektetnie.
Határon átnyúló együttműködés
Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság (IPCDR)
Az ICPDR a Duna Védelmi Egyezmény végrehajtó szerve, amely a Duna vízgyűjtő terület határokon átnyúló kezelésének fő jogi kerete (ICPDR, 2025[33]). A Duna-medence 19 országot és 300 mellékfolyót ölel fel, így a világ leginkább nemzetközi jellegű vízgyűjtő területe, az ICPDR pedig az egyik legnagyobb és legaktívabb nemzetközi folyógazdálkodási bizottsága. Magyarország az ICPDR 15 teljes jogú szerződő fele2 közé tartozik.
Az ICPDR vízgazdálkodási megközelítése három alapvető pillérre épül: (i) a települések, az ipar és a mezőgazdaság által okozott szennyezés csökkentése a vízminőség védelme érdekében; (ii) a folyók, mint ökoszisztémák védelme, biztosítva azok képességét a vízi biodiverzitás fenntartására és olyan alapvető szolgáltatások nyújtására, mint az ivóvízellátás, a rekreáció és az ökológiai egyensúly; valamint (iii) az árvízvédelem javítása, biztonságosabb életkörülmények teremtése és a súlyos árvízkárok kockázatának csökkentése. Az ICPDR a Duna vízgyűjtő területén az EU Víz Keretirányelvének és az EU Árvízi Irányelvének határokon átnyúló vonatkozásainak végrehajtásának fő platformja. A vízgyűjtő-gazdálkodási terveket és az árvízkockázat-kezelési terveket az egyes országok hozzájárulásai alapján készítik el a teljes vízgyűjtő területre vonatkozóan.
Az ICPDR félévente ülésezik a szerződő felekkel és a megfigyelő szervezetekkel (ICPDR, 2025[34]). A megfigyelők a társadalmi, kulturális, gazdasági és környezeti érdekelt felek széles spektrumát képviselik, és döntéshozatali jog nélkül vesznek részt a szakértői, munkacsoporti és plenáris üléseken. Az üléseket az ICPDR elnöke vezeti, az elnöki tisztséget évente rotációs alapon töltik be a tagországok. Az érdemi szakmai munkát hét állandó szakértői csoport végzi, amelyek tagjai a releváns minisztériumok, nem kormányzati szervezetek és tudományos körök szakértői. Évente két-három alkalommal üléseznek, és feladataik közé tartozik a medence egészére kiterjedő összehangolt fellépéshez szükséges jelentések és ajánlások elkészítése. Az ICPDR időben és célban korlátozott munkacsoportokat is létrehozhat konkrét célok elérése érdekében.
Határvízi Bizottságok
Az OVF és az érintett VIZIG-ek Magyarország hét szomszédos országával (Ausztria, Horvátország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna) határvízi bizottságokban vesznek részt, hogy szakmai és műszaki szinten koordinálják a vízügyi hatóságok tevékenységét. Ezeket a bizottságokat közös szabályozások irányítják, és határvízi titkárságok, albizottságok és szakértői csoportok támogatják regionális vagy vízgyűjtő-területi alapon (OVF, 2023[35]). Egyes megállapodások több évtizedes múltra tekintenek vissza, mint például az Ausztriával és Szlovákiával 1956-ban, illetve 1976-ban kötött megállapodások. Magyarország öt további határon átnyúló megállapodását az elmúlt három évtizedben írták alá, köztük a legutóbbit Szerbiával 2019-ben, amely feloszlatta a korábbi Magyar-Szerb Vízgazdálkodási Bizottságot. A határvízi bizottságok együttműködésének fő területei között szerepel az árvíz és a belvízi elöntés elleni védelem, a vízhasználat, a hidrográfiai adatok és előrejelzések gyűjtése és cseréje, valamint a vízminőség védelme (ICPDR, 2024[36]).
Magyarország víz- és éghajlat-politikája az elmúlt három évtizedben jelentősen fejlődött, amelyet a nemzeti prioritások és az uniós követelmények alakítottak (2.5 ábra). Az 1995-ben elfogadott, a vízgazdálkodásról és a környezetvédelemről szóló alapvető jogszabályok megteremtették a nemzeti vízgazdálkodás alapjait. Magyarország 2004-es EU-csatlakozása óta a vízgazdálkodást az EU irányelveinek, például a Víz Keretirányelvnek (VKI), a települési szennyvízkezelésről szóló irányelvnek (UWWTD), az Ivóvíz irányelvnek (DWD) és az Árvízvédelmi irányelvnek az átültetése is befolyásolta. A 2010-es évektől kezdődően a nemzeti reformok tovább pontosították a vízgazdálkodásért felelős kormányzati szervek szerepeit, felelősségi köreit és működési területeit, szabályozták a vízellátást és a szennyvízelvezetést, létrehozták az öntözés jogi kereteit, és törekedtek a szárazságok jobb kezelésére és a veszélyeztetett felszín alatti vízkészletek védelmére.
Magyarország Nemzeti Vízstratégiája (2017–2030) és Harmadik Vízgyűjtő-gazdálkodási Terve (2022–2027) átfogó keretet biztosít a fenntartható vízgazdálkodáshoz és tervezéshez, összehangolva a nemzeti prioritásokat az uniós kötelezettségekkel. Ezzel párhuzamosan Magyarország éghajlat-politikáját a nemzeti Éghajlatvédelmi törvény (2020), az Első és Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (2013–2017 és 2018–2030), valamint a Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia (2020–2050) határozza meg, kiegészítve olyan cselekvési tervekkel, helyi stratégiákkal és operatív programokkal, amelyek hangsúlyozzák a vízgazdálkodás fontosságát az éghajlatváltozás összefüggésében. A szélesebb körű stratégiák és ágazati politikai keretek, mint például a Közös Agrárpolitika Stratégiai Terve (2023–2027), szintén jelentős szerepet játszanak a víz- és éghajlat-politika alakításában.
.
Nemzeti jogszabályok és az uniós irányelvek átültetése
Az 1995. évi vízgazdálkodási törvény biztosítja a vízgazdálkodás és vízvédelem jogi kereteit Magyarországon. Meghatározza a vízhasználattal, -megőrzéssel és a vízkárok megelőzésével kapcsolatos főbb jogokat és kötelezettségeket, amelyek végrehajtásáért az illetékes minisztérium, annak vízügyi szervei és az önkormányzatok felelősek. A 2025. évi módosítás a víz megőrzését és a vízhiány kezelését is az állam feladatkörébe sorolta. A törvény meghatározza a vízfolyásokkal és a vízzel kapcsolatos infrastruktúrával kapcsolatos tulajdonjogokat, szabályozza a vízellátó és szennyvízelvezető üzemeltetők tevékenységét, rendelkezéseket állapít meg a vízkészletek kezelésére és a víz okozta károk (pl. árvizek és vízzsúfoltság) megelőzésére, valamint miniszteri rendeletekkel frissített vízkészletjárulékokat állapít meg. A törvény meghatározza a különböző vízhasználatok prioritási sorrendjét. A legmagasabb prioritást az ivóvízellátás, a közegészségügy és a katasztrófaelhárítás kapja, ezt követik az alapvető közszolgáltatások, a mezőgazdaság (állattenyésztés és halgazdálkodás), a természetvédelem, az öntözés, valamint a gazdasági és rekreációs célú felhasználás.
A vízgazdálkodási törvény szabályozza a vízjogi engedélyek rendszerét. A vízhasználóknak három engedélyre van szükségük a vízkivételhez: az „elvi vízjogi engedélyre”, amely felvázolja a javasolt vízhasználati tevékenység legmegfelelőbb műszaki megoldásait; a „vízjogi létesítési engedélyre”, amely a vízi létesítmények telepítéséhez szükséges; és a „vízjogi üzemeltetési engedélyre”, amely engedélyezi a létesítmény működésének megkezdését. Ezen kívül két további engedélytípus létezik: az egyik a vízi létesítmények megszűntetésére, a másik pedig a létesítmények további üzemeltetésére vonatkozik, ha azok a szükséges építési engedély nélkül épültek, vagy nem felelnek meg annak feltételeinek. A vízkivételi engedélyeket a VKH (vármegyei kormányhivatalok) vízgazdálkodási és vízvédelmi hatáskörükben eljárva. A mezőgazdasági vízkivétel esetében az 2019. évi öntözéses gazdálkodásról szóló törvény alapján létrehozott országos öntözési igazgatási szerv az illetékes. A vízügyi miniszter (jelenleg az Energiaügyi Minisztérium) felügyeleti hatóságként jár el. A vízkivételi engedélyek kiadásakor a hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a tervezett kivételek ne veszélyeztessék a vízkészletek védelmét, az 1995. évi vízgazdálkodási törvénynek megfelelően. Engedély csak akkor adható ki, ha a kért vízmennyiség bizonyíthatóan rendelkezésre áll a meglévő engedélyesek számára, és ha a kitermelés megfelel a vízügyi jogszabályok által előírt vízgazdálkodási, műszaki és biztonsági követelményeknek. A vízügyi hatóságoknak be kell szerezniük a területileg illetékes VIZIG-ek vagyonkezelési hozzájárulását, valamint az adminisztratív eljárásokban részt vevő szakhatóságok szakértői véleményét. Meg kell vizsgálniuk, hogy az engedélykérelem összhangban van-e a vízgazdálkodási törvénnyel, valamint a regionális vízgazdálkodási és árvízvédelmi tervekkel. Az engedélynek tartalmaznia kell a műszaki, üzemeltetési és környezetvédelmi követelményeket is, például a mérőeszközök telepítését.
Az 1995. évi környezetvédelmi törvény meghatározza a környezetvédelem alapelveit, hangsúlyozva a környezetkárosítás és -szennyezés csökkentését, az emberi egészség védelmét, az életminőség javítását, valamint a természeti erőforrások, többek között a víz megőrzését és fenntartható kezelését. A 2003. évi környezetterhelési díjakról szóló törvénnyel együtt szabályozza a vízgazdálkodási törvény hatálya alá nem tartozó, vízbe kibocsátott szennyező anyagokat, például az ipari és kommunális szennyvizet, és meghatározza az ilyen szennyező anyagok kibocsátására vonatkozó környezetterhelési díjakat.
A magyarországi 2020. évi klímavédelmi törvény megerősíti az éghajlatváltozás mérséklésének és az ahhoz való alkalmazkodásnak a jogi alapját. A törvény rögzíti a szennyező fizet elvet, szorgalmazza az „arányos és reális" beavatkozásokat az éghajlat-politika kialakításában és végrehajtásában, és előírja, hogy a közpolitikáknak, és az ágazati szabályozásoknak összhangban kell lenniük a fenntarthatósági elvekkel. A törvény kötelezi Magyarországot kötelezi arra, hogy 2050-ig elérje az éghajlat-semlegességet, és 2030-ig 40%-kal csökkentse üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest. 2025 júniusában Magyarország Alkotmánybírósága alkotmányellenesnek ítélte az utóbbi célt, mivel az nem volt elég magas ahhoz, hogy garantálja az alkotmányban rögzített generációk közötti igazságosság, a testi és lelki egészséghez való jog, valamint az egészséges környezethez való jog elveit (Constitutional Court, 2025[37]). A Bíróság elrendelte, hogy a Parlament 2026. június 30-ig vizsgálja felül a célt, és fogadjon el átfogó, Magyarország és a Kárpát-medence igényeire szabott intézkedéseket az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás terén.
Magyarország átültette az uniós vízügyi irányelveket a nemzeti jogszabályokba (2.2 táblázat). A Víz Keretirányelv (2000/60/EK) (VKI) az Európai Unió víztesteinek integrált kezelésére és védelmére szolgáló legfőbb keretjogszabály amelynek célja a víztestek jó ökológiai és mennyiségi állapotának elérése és fenntartása. A VKI céljainak elérését szolgáló egyik fő eszköz a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek (VGT). Ezen túlmenően a magyarországi területrendezési szabályozás összehangolja a föld- és vízkészletek használatának kezelését az adminisztratív és hidrológiai határokon átnyúlóan.
A magyarországi vízügyi jogszabályok későbbi fejlesztései a következőket célozták:
Az ökológiai vízpótlás fogalmának meghatározása [147/2010 (IV. 29.) rendelet], mint a felesleges felszíni vagy rendelkezésre álló víz árterületekre vagy alacsonyan fekvő területekre történő kibocsátása vízmegtartási vagy környezetvédelmi célokból, a fenntartható vízkészlet-gazdálkodás biztosítása érdekében.
A vízellátási és szennyvízelvezetési szolgáltatások szabályozása (2011. évi vízügyi törvény), meghatározta a szabályozó hatóság (MEKH), a szolgáltatók, a nemzeti kormány és az önkormányzatok jogait és felelősségeit, valamint meghatározva az engedélyezési eljárást és a díjszabási szabályokat.
A vízgazdálkodásért és a vízvédelemért felelős kormányzati szervek, nevezetesen az OVF, a VIZIG-ek és a vízügyi hatóságok szerepeinek, feladatainak és működési területeinek meghatározása [223/2014 (IX.4.) sz. rendelet].
Az öntözés jogi kereteinek megteremtése (2019. évi törvény az öntözéses gazdálkodásról), elősegítve az öntözési beruházásokat a mezőgazdaságnak a csökkent csapadékmennyiség jelentette kihívásokhoz való alkalmazkodása érdekében, valamint öntözésfejlesztési tervek kidolgozása az öntözéshez alkalmas területek, technológiák és feltételek meghatározása érdekében.
A szárazságok jobb kezelése [35/2021 (X. 14.) rendelet] a szárazságkezelés beépítésével, a vízzel kapcsolatos kockázatok elleni védelem és a felszíni vizek monitoringjára vonatkozó meglévő keretekbe. A rendelet a hidrológiai előrejelzések és a magyar aszályindex felhasználásával lehetővé teszi „aszályövezetek” létrehozását és fokozatos készültségi szintek kihirdetését, valamint felhatalmazza a vízügyi hatóságokat, hogy országos szintű kihirdetések helyett vízmegtartási, -átviteli és keresletvédelmi intézkedéseket alkalmazzanak. A rendelet kötelezi a VIZIG-eket, hogy részvízgyűjtő, és járási szinten Aszálykezelési terveket dolgozzanak ki, és felelősségeket osszanak ki olyan intézkedésekre, mint a vízmegtartás, a vízelosztás, a vízveszteség csökkentése, valamint a háztartások, az ökoszisztémák és a mezőgazdaság vízellátásának biztosítása.
„Különleges vízkészlet-gazdálkodási területek” létrehozása, ahol speciális szabályok és monitoring követelmények vonatkoznak a veszélyeztetett felszín alatti víztestek fenntartható használatának biztosítására [221/2025 (VII. 24.) rendelet].
Vízügyi programok, stratégiák és tervek
Nemzeti Vízstratégia (2017-2030)
A Nemzeti Vízstratégia (Kvassay Jenő Terv, KJT) 2017–2030 meghatározza Magyarország vízgazdálkodási stratégiai irányvonalát és támogatja a Víz Keretirányelv végrehajtását. Hét stratégiai célkitűzést, 26 egymással összefüggő célt és ezekhez a célokhoz rendelt eszközöket és intézkedéseket határoz meg (2.6 ábra). A feladatokat és intézkedéseket középtávon (2017–2020) kell végrehajtani. 2025 decemberében a stratégia felülvizsgálata folyamatban volt, amelynek első lépéseként a Vízügyi Tudományos Tanács meghatározta a stratégia felülvizsgálatra szoruló fejezeteit. A felülvizsgálat befejezése után az eredmények megfelelő platformon kerülnek közzétételre, hogy véleményezni lehessen őket.
Forrás: OVF (2015[37]).
Harmadik Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv (2022-2027)
A VKI előírásainak megfelelően Magyarország az EU tervezési időszakonként egy nemzeti vízgyűjtő-gazdálkodási tervet (VGT) és négy részvízgyűjtő-gazdálkodási tervet készít a Duna, a Tisza, a Dráva és a Balaton vízgyűjtő területeire. Ezeket a terveket 42 részvízgyűjtő-gazdálkodási terv támasztja alá, amelyek ugyanazon rendelet hatálya alá tartoznak, de nem kerülnek közzétételre. Az EM felügyeli a vízgyűjtő területek vízügyi tervének kidolgozását és jóváhagyását, míg az OVF felelős a nemzeti vízgyűjtő-területek vízügyi tervének kidolgozásáért és koordinálja a 12 VIZIG-et a vízminőség és -mennyiség értékelése érdekében a saját működési területeiken (OVF, 2025[38]). A vízgyűjtő-területek szintjén a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek kidolgozása a kijelölt VIZIG-ek3 feladata. A Duna folyó egészének van egy saját nemzetközi VGT-je (2.5 keretes szöveg), aminek célja: (i) megelőzni a vízi és vizes élőhelyek állapotának romlását, megóvni, és javítani azok állapotát; (ii) a rendelkezésre álló vízkészletek hosszú távú védelme révén elősegíteni a víz fenntartható használatát; (iii) a károsanyag-kibocsátás csökkentésével javítani a vízminőséget; (iv) fokozatosan megszüntetni a veszélyes anyagok használatát; (v) fokozatosan csökkenteni a felszín alatti víz szennyezettségét és megelőzni a további szennyeződést; valamint (vi) enyhíteni az árvizek és aszályok káros hatásait (OVF, 2022[39]).
A Duna Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv (DRBMP) egy stratégiai dokumentum, amelyet a Duna Védelméért Nemzetközi Bizottság (ICPDR) készített a Víz Keretirányelvnek megfelelően. Az első DRBMP (2009–2015) átfogó, a vízgyűjtő egészére kiterjedő terhelés- és hatáselemzést tartalmazott, azonosította a jelentős vízgazdálkodási kérdéseket és meghatározta a környezetvédelmi célokat. A második DRBMP (2016–2021) fokozta a nemzeti vízgazdálkodási tervek integrációját, nagyobb hangsúlyt fektetett az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás integrálására, és erősítette az összehangolást az EU Duna-régióra vonatkozó stratégiájával (EUSDR) és a Duna első Árvízkockázat-kezelés Tervével (DFRMP). A harmadik DRBMP (2022–2027) hangsúlyosabban foglalja magában hangsúlyt az éghajlati rezilienciát, a természetalapú megoldásokat és a körforgásos gazdaságot, miközben biztosítja a szinergiákat a második DFRMP-vel (2021). A DFRMP iránymutatást ad a Duna menti államok közös árvízkockázati stratégiáinak kidolgozásához, többek között az árvízkockázatok csökkentésére, a felkészültség és a reagálási képesség javítására, valamint az EU árvízvédelmi irányelvével összhangban a határokon átnyúló együttműködés javítására irányuló összehangolt intézkedések révén.
Az EUSDR-t az Európai Bizottság javaslatára hozták létre, és az EU Miniszterek Tanácsa 2011-ben hagyta jóvá a környezet védelme, a jólét megteremtése és az együttműködés erősítése érdekében a Duna régióban. Az EUSDR több prioritási területet határozott meg, többek között a vízminőséget, a környezeti kockázatkezelést és a biológiai sokféleséget. Magyarország vezető partner a vizek minőségének helyreállításában és fenntartásában, valamint a környezeti kockázatok kezelésében. Az EUSDR célja, hogy hozzájáruljon az uniós vízügyi jogszabályok, különösen a Víz Keretirányelv, a környezeti minőségi normákról szóló irányelv, a felszín alatti vizekről szóló irányelv, az ivóvízről szóló irányelv és a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv végrehajtásához.
Ezeket a célokat egy 119 operatív intézkedésből álló program támogatja, amelynek végrehajtása 2021–2027-re tervezett. Mivel a második VGT-ben tervezett intézkedések többsége nem került végrehajtásra, azokat a harmadik VGT-ben újra bevezették (European Commission, 2025[43]) A harmadik VGT új intézkedéseket vezet be többek között a zöld és kék infrastruktúrával (pl. csapadékvíz-gazdálkodást szolgáló rendszerek) és a vízáramlás feltételeinek javításával kapcsolatban. Ösztönzi az alternatív vízkészletek, például a kezelt szennyvíz mezőgazdasági felhasználását, a háztartásokban a hatékony vízfelhasználást, a környezetterhelési díjakra, a vízkészlet járulékokra és a vízdíjakra vonatkozó szabályozás felülvizsgálatát, valamint a monitoringrendszerek és az információáramlás fejlesztését. A harmadik VGT a Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégián (2.6 keretes szöveg) alapul, és tartalmaz egy kifejezetten az éghajlati alkalmazkodásra vonatkozó operatív intézkedéscsomagot, amely 97 kapcsolódó intézkedést foglal magában (pl. vízmegtartás mezőgazdasági területeken).
Ezen intézkedések beruházási kerete 5,2 milliárd euróra becsülhető, amelynek 70 %-a a mezőgazdaságra fordítandó (2.3 táblázat). Ezek közé tartoznak a talajjavítási és -védelmi beavatkozások, az állattenyésztő gazdaságok Nitrát irányelv alapján történő modernizálása, valamint a víztakarékos és zöldenergia-megoldások alkalmazása a növénytermesztésben. A 3. VGT beruházásokat a központi költségvetés és az uniós alapok4 finanszírozzák, ideértve a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközt, a Kohéziós Alapot és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot. Körülbelül 6 millió eurót szánnak nem strukturális intézkedések támogatására, például jogalkotási és gazdasági szabályozási javaslatok előkészítésére és a VGT iránymutatások kidolgozására, amelyeket várhatóan a központi kormányzat fedez.
Megjegyzés: Az értékeket az VGT3 elkészítésekor érvényes 350 HUF/EUR árfolyamon számolták. A Közös Agrárpolitikai Alapból finanszírozott mezőgazdasági tematikus terület értékeit 365 HUF/EUR árfolyamon számolták.
Forrás: (OVF, 2022[39]).
A második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS-2) Magyarország átfogó alkalmazkodási keretrendszerét határozza meg a 2018–2030 közötti időszakra. Az első stratégiára építve, amely vízzel kapcsolatos intézkedéseket vázolt fel, mint például a jobb monitoring, az infrastruktúra fejlesztése és a víztakarékos gyakorlatok, a NÉS-2 szisztematikusabban integrálja az alkalmazkodást a nemzeti és helyi politikába. Tartalmaz egy Dekarbonizációs Ütemtervet, egy alkalmazkodási stratégiát és egy éghajlattudatosságot előmozdító cselekvési tervet. A végrehajtás nemzeti éghajlatváltozási cselekvési tervek keretében történik, amelyek eredetileg hároméves ciklusban voltak tervezve. Míg az első cselekvési terv a 2018–2020 közötti időszakra vonatkozott, a jogszabályi előírás ellenére, miszerint azokat háromévente frissíteni kell, az azt követő tervek nem kerültek közzétételre. A NÉS-2 a KJT-t és az VGT-t ismeri el Magyarország fő vízügyi tervezési eszközeként, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az éghajlati alkalmazkodási kihívásokat integrálják ezekbe a tervekbe. A NÉS-2 részeként a Nemzeti Alkalmazkodási Stratégia (NAS) egy alkalmazkodási eszközkészletet biztosít, amely területi sebezhetőségi értékelések alapján határozza meg a prioritást élvező intézkedéseket olyan ágazatokban, mint a vízgazdálkodás, az energia, az épített környezet, a várostervezés és az idegenforgalom. Ez az eszközkészlet értékeli a vízi infrastruktúra árvízzel szembeni ellenálló képességét, és megvizsgálja a vízhiánnyal kapcsolatos kihívásokat, beleértve a mezőgazdaságra, az erdőgazdálkodásra és a természetes élőhelyekre gyakorolt lehetséges hatásokat.
A NÉS-2-vel összhangban a helyi hatóságok önkéntes helyi éghajlat-stratégiákat dolgozhatnak ki olyan konkrét területeken, mint a városi hőmérséklet-csökkentés, a fenntartható energiafelhasználás, a katasztrófakockázat-kezelés, valamint a klímaváltozással kapcsolatos társadalmi tudatosság és oktatás. Mind a 19 vármegye és mind a 132 település kidolgozott ilyen stratégiákat az Energiahatékonysági és Környezetvédelmi Operatív Program pénzügyi támogatásával és a Nemzeti Alkalmazkodási Központ által kidolgozott kézikönyvek módszertani támogatásával.
A 2020–2050-es Nemzeti Tiszta Fejlesztési Stratégia egy 30 éves társadalmi-gazdasági és technológiai fejlesztési útvonalat vázol fel, amelynek célja a klímasemlegesség elérése 2050-ig. Az energia-, az ipar-, a mezőgazdasági, a földhasználati és a hulladékgazdálkodási ágazatokra vonatkozó ágazatspecifikus elemzéseket tartalmaz, beleértve a szennyvízkezelést is. A vízhiány tekintetében a stratégia kiemeli a csapadék visszatartásának fontosságát a gazdaságokban, a háztartásokban és az önkormányzatokban, míg az árvízvédelem és a területrendezés közötti nagyobb integráció hozzájárulna az árvizek enyhítéséhez.
Integrált Vízkészlet-gazdálkodási Országos Terv (IVOT) (2023-2027)
Az Integrált Vízkészlet-gazdálkodási Országos Terv (IVOT) rövid távú (2023–2027) technikai keretet biztosít a vízkészlet-gazdálkodáshoz, összhangban a Nemzeti Vízstratégiával. Az IVOT elsősorban döntéshozatali és technikai háttérként szolgál a beavatkozások (pl. vízmegtartás, vízpótlás, aszályreziliencia intézkedések) prioritásainak meghatározásához, de jogilag nem kötelező érvényű és nem is kell róla jelentést tenni. Az IVOT intézkedéseit gyakran az VGT vagy más tervek keretében hajtják végre, és előrehaladásukat is ezeken a kereteken belül figyelemmel kísérik.
Az IVOT tartalmaz egy vízkészlet-egyensúlyi modellt, és meghatározza az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességet szolgáló prioritási intézkedéseket, becsült költségvetése 800 millió EUR. A strukturális intézkedések közé tartoznak a kék, zöld és szürke infrastruktúrába történő beruházások, amelyek új létesítményeket, valamint a meglévő infrastruktúra bővítését vagy fejlesztését jelentik. A nem strukturális intézkedések közé tartoznak a szabályozási beavatkozások (pl. a felszíni vízgazdálkodásra vonatkozó jogszabályok módosítása), a stratégia és a program kidolgozása (pl. a vízkészletek gazdálkodásának társadalmi-gazdasági értékelése), a vízhasználati rendszerek meghatározása (pl. a vízszükséglet és a vízhasználat nyilvántartása), a nemzetközi megállapodások (pl. nemzetközi vízpolitikai iránymutatások kidolgozása) és a kutatási és fejlesztési tevékenységek (pl. az ökológiai vízszükséglet meghatározása).
Árvízkockázat-kezelési Terv
Az EU árvízvédelmi irányelv alapján kidolgozott magyarországi Árvízkockázat-kezelési Terv (ÁKT) meghatározza az ország stratégiáját az árvízkockázatok csökkentésére a főbb vízgyűjtő területeken a 2022–2027-es programciklusban. Ez a második ÁKT célul tűzi ki az árvíz okozta károk csökkentését az emberek, a vagyon és az ökoszisztémák tekintetében, miközben erősíti az éghajlati rezilienciát. Tartalmazza a jelentős árvízveszélyes területek veszély- és kockázati térképeit, a strukturális intézkedések – például a gátak megerősítése és a vésztározók – prioritásainak meghatározását, valamint a nem strukturális intézkedéseket, például a jobb előrejelzés, az adatcsere és a nyilvánosság tudatosságának növelése. A terv az VGT-vel való összekapcsolással elősegíti az integrált vízgazdálkodást. Az OVF és a VIZIG-ek vezetik a végrehajtást az ICPDR, a határvízi bizottságok és az EU finanszírozásának támogatásával. 2025 decemberében Magyarország első ÁKT-jének felülvizsgálata folyamatban volt.
Integrált Települési Vízgazdálkodási Tervek
Az Integrált települési vízgazdálkodási tervek (ITVT) önkéntes tervezési dokumentumok, amelyek segítik a településeket a vízgazdálkodás környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági célokkal való összehangolásában. Összegyűjtik a települési vízgazdálkodással kapcsolatos releváns információkat a döntéshozatal alapjául, és felvázolják a fenntartható vízgazdálkodás feladatait és elveit egy olyan operatív keretben, amely integrálja a környezetvédelmet és az infrastruktúra fejlesztését. Az ilyen tervek kidolgozása a Nemzeti Vízstratégia 4. célkitűzése alapján prioritásként szerepel, amelynek célja a magas színvonalú vízellátási szolgáltatások és a hatékony csapadékvíz-gazdálkodás biztosítása, a fogyasztók számára méltányos költségmegosztással. E cél eléréséhez elengedhetetlennek tartják módszertanuk megerősítését és a városi tervezésbe való integrálását (OVF, 2023[48]). 2021-ben kidolgozták az ITVT-k elkészítésének módszertani útmutatóját, és az OVF három különböző típusú település – Magyaregregy, Lakitelek és Boldva – számára készített kísérleti terveket.
Egyéb tervek, programok, és stratégiák
Egyéb tervek, programok és stratégiák konkrét vízügyi kihívásokkal foglalkoznak, miközben támogatják a VKI, a KJT és az VGT átfogó célkitűzéseit (2.4 táblázat). Ezek közül több kezdeményezés célja más uniós irányelveknek való megfelelés biztosítása, ideértve a települési szennyvízkezelésről szóló irányelvet, az ivóvízről szóló irányelvet és az árvízvédelmi irányelvet. Mások az éghajlatváltozásra és az infrastruktúra megújítására reagáló nemzeti tervezési igényeket szolgálják, mint például az aszálykezelési tervek és a nemzeti víziközmű- és közszolgáltatási stratégia.
Az éghajlati alkalmazkodással, a környezetvédelemmel és a természetvédelemmel kapcsolatos egyéb ágazati stratégiák nagyrészt összhangban vannak a Nemzeti Vízstratégiával és a Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervvel (VGT), és egyes esetekben attól is függenek (OVF, 2022[39]). Magyarország 3. VGT-je több olyan nemzeti ágazati politikát is megjelöl, amely az energia, az ipar, a közlekedési infrastruktúra, az idegenforgalom, az erdőgazdálkodás és a mezőgazdaság területén keresztül kapcsolódik a vízgazdálkodáshoz és a vízvédelemhez. Például a Víz Keretirányelvnek való megfelelés kulcsfontosságú eleme Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervének, amely hangsúlyozza a digitalizáció és a körforgásos gazdaság szerepét a fenntartható vízgazdálkodás előmozdításában. Azonban nem minden ágazati stratégia veszi figyelembe a Víz Keretirányelv és a KJT célkitűzéseit, és értékeli azok potenciális hatását a vízkészletekre.
Magyarország a vízügyben számos gazdasági eszközt, pénzügyi mechanizmust és adatrendszert alkalmaz. Az ország három részből álló árpolitikát alkalmaz a vízhasználatra, amely magában foglalja a vízkészletjárulékot, a mezőgazdasági vízszolgáltatási díjakat, valamint a lakossági és nem lakossági fogyasztókra vonatkozó díjszabásokat. Ezek az eszközök a költségek megtérüléséhez, az infrastruktúra fejlesztésének támogatásához és a fenntartható vízhasználat ösztönzéséhez kívánnak hozzájárulni. Magyarország vízügyi kiadásai továbbra is az EU27 átlaga alatt maradnak, és nagymértékben függnek a vízdíjakból és az uniós finanszírozásból származó bevételektől. Az állami beruházásokat a központi költségvetés és az uniós finanszírozás támogatja, jelentős összegeket fordítva nagy infrastrukturális projektekre, árvízvédelemre és szennyvízrendszerekre. További finanszírozási mechanizmusok közé tartozik a mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer, a Víziközmű-fejlesztési és Kompenzációs Alap, valamint a mezőgazdasági területek ideiglenes és önkéntes elárasztására vonatkozó kompenzációs rendszerek. Magyarország emellett több nemzeti és határokon átnyúló információs rendszert is létrehozott a vízgazdálkodás és az éghajlati alkalmazkodási tervezés támogatására.
Gazdasági eszközök
Vízdíjak és díjszabások
A vízkészletjárulék (VKJ) célja a vízkészletek kezelésének finanszírozása (pl. monitoring, hidrográfia és adminisztráció) valamint a fenntartható vízhasználat és -megtakarítás ösztönzése.A díjat a felszíni és felszín alatti vizek felhasználói (pl. lakossági, ipari, mezőgazdasági) fizetik vízjogi engedély útján, és az illetékes vízügyi hatóságok szedik be. A díj egy alapvető fix díjból és egy változó díjból áll, amely a kivett víz mennyiségétől, a forrásától (azaz felszín alatti vagy felszíni), típusától (karsztos, porózus vagy termál), állapotától (mennyiségi és minőségi), és a kitermelt víz gazdasági felhasználásától függ. A fix díj 4,5 HUF/m3-ről 9 HUF/m³-re, majd 18 HUF/m³-re (0,01 EUR, 0,02 EUR, illetve 0,05 EUR) duplázódott a 2024-es, a vízkészletek védelmének erősítését célzó reformot követően a megengedett mennyiséget 10%-nál nagyobb mértékben meghaladó felhasználás esetén (Green Support, 2025[49]).
Az energiatermelés és a vízellátás a vízkivételi díjból származó bevételek 75%-át teszi ki, mivel a mezőgazdasági vízfelhasználók mentességet élveznek. Az öntözővíz-felhasználás mentességet élvez 400 000 m³/év/engedély, 4 000 m³/ha/év egyéni felhasználók esetében, valamint 25 000 m³/ha/év felszíni vizet felhasználó rizstermesztés esetében. A gyakorlatban kevés öntözőnek kell megfizetnie a díjat, mivel az országos átlagos öntözési vízfelhasználás 1 448 m³/ha évente. Ezenkívül 2016 óta a vízgazdálkodásért felelős miniszter állandó vízhiányt hirdethet, és mentesítheti a mezőgazdasági termelőket a vízkészletjárulék fizetése alól, 2023-tól pedig a mezőgazdasági vízszolgáltatási díjak fizetése alól is. 2017 óta a legtöbb évben több hónapos tartós vízhiányt hirdettek ki. 2022-ben a vízkészlejárulékokból származó bevétel 1,6 millió forint (4150 euró) volt (State Audit Office, 2024[50]).
A mezőgazdasági vízszolgáltatási díj célja a mezőgazdasági vízszolgáltatás karbantartási és üzemeltetési költségeinek fedezése. Ez egy kétkomponensű díj, amely egy alapdíjból és a felhasznált vízmennyiséggel arányos változó díjból áll. A díjak a vízellátás módjától (gravitációs vagy szivattyúzott vízkivétel), a vízi infrastruktúra műszaki állapotától és az öntözési klaszteren belüli vízfelhasználók számától függenek. 2020 előtt a díj az öntözés, a rizstermesztés és a halgazdálkodás esetében eltérő volt; azóta a módszertan mindhárom tevékenység esetében egységessé vált. 2023-ban a mezőgazdasági vízszolgáltatási díjak átlagos alap- és változó díja 34 HUF/m³ és 13 HUF/m³ volt (0,09 EUR és 0,03 EUR). Az alapdíjak azonban több mint 700-szoros különbséget mutattak (1 HUF/m³ és 712 HUF/m³ között), a változó díjak pedig 114-szeres különbséget (1 HUF/m³ és 114 HUF/m³ között) a különböző szolgáltatók között (State Audit Office, 2025[52]). Jelenleg0 a 12 VIZIG közül 11 nyújt mezőgazdasági vízellátási szolgáltatásokat, amelyek 75 mezőgazdasági vízellátó rendszerre és 129 vízellátó egységre5 oszlanak. A VIZIG-ek minden évben összesítik a mezőgazdasági vízfelhasználók igénybejelentéseit, és a vízkészlet-használati engedélyekben lefoglalt vízmennyiségek és a megrendelt vízmennyiségek alapján meghatározzák az alapdíjakat és a változó díjakat vízellátó egységenként (OVF, 2023[51]).
A közüzemi vízellátás lakossági és nem lakossági felhasználói víz- és szennyvízdíjakat fizetnek a víziközmű-szolgáltatóknak. A díjak célja a biztonságos vízellátás fenntartásának, a költség és kapacitás szempontjából hatékony működésnek, a szolgáltatás minőségének javításának és a természeti erőforrások védelmének ösztönzése. A díjak alapdíjból és fogyasztásalapú díjból állnak, amelyek mindegyike jelentősen eltér Magyarország 34 víziközmű szolgáltatója között (State Audit Office, 2024[52]). 2017 és 2022 között a nem lakossági vízdíjak között lényegesen nagyobb eltérések voltak, mint a lakossági díjak között: a lakossági fogyasztók minimális és maximális díjai között hétszeres, a nem lakossági fogyasztók esetében pedig 49-szeres volt a különbség. A 25/2023. (XII. 13.) EM rendelet a nem lakossági felhasználók víziközmű-szolgáltatási díjának megállapításáról azonban 2024-től egységesítette az ipari szereplők fogyasztásalapú vízdíjait. Összességében a magyarországi víz- és szennyvízdíjak az OECD európai országai között a második, illetve a harmadik legalacsonyabbak (2.7 ábra).
Megjegyzés: A víz- és szennyvízszolgáltatások díjszabása 2023-ban vagy a legutóbbi rendelkezésre álló évben.
Forrás: (IBNET, 2025[53]).
Magyarország régóta alkalmazza a háztartási közüzemi díjak, beleértve a vízdíjak maximalizálásának politikáját a Rezsicsökkentési Rendszeren keresztül, ezzel csökkentve az alapvető szolgáltatások pénzügyi terheit minden háztartás számára. A lakossági és nem lakossági tarifákat 2013 januárjának szintjén befagyasztották 2023-ig, amikor is a nem lakossági tarifák a 2011. évi víziközmű szolgáltatásról szóló törvény módosításával emelkedtek. A lakossági tarifák 2013-as szinten maradtak. Az üzemeltetés és karbantartás átlagos költségmegtérülési rátája a 2009-es 99%-ról 2018-ra 79%-ra csökkent (OVF, 2022[39]; World Bank, 2015[54]). Magyarország beruházása a meglévő szennyvízgyűjtő és -kezelő infrastruktúra megújításába és új infrastruktúra építésébe évente 14 eurót fektet be egy főre vetítve, ami alacsonyabb az EU-átlagnál, amely 49 euró évente ( (Water Europa, 2025[55]).
Környezetterhelési díjak
A környezetterhelési díjak olyan tevékenységekre vonatkoznak, amelyek során szennyező anyagok kerülnek a levegőbe, a talajba és a vízbe. Ezeket a szennyező anyagok mennyiség alapján számítják ki, és típus- és helyspecifikus tényezőkkel korrigálják. A vízterhelési díj a felszíni vizekbe történő szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozik, és a szennyező anyagok típusán és mennyiségén alapul, az ökológiai érzékenységet és az iszapkezelési gyakorlatokat tükröző szorzókkal. A vízterhelési díjakat a nemzeti adóhatóságnak, a talajterhelési díjakat pedig a helyi önkormányzatoknak kell befizetni. Magyarországon a terhelési díjakat utoljára 2005-ben módosították, 2009-ig fokozatos emelésekkel. Azóta a díjak befagyasztásra kerültek, ami csökkentette azok reálértékét (OVF, 2022[39]).
Finanszírozási eszközök
A vízgazdálkodás finanszírozása Magyarországon elsősorban a víz- és szennyvízdíjakból, valamint uniós forrásokból származik. A víz- és szennyvízdíjak a vízgazdálkodás finanszírozásának 50%-át, az uniós finanszírozás pedig 40%-át teszi ki (2.8 ábra) (European Commission, 2021[56]). Az állami költségvetés (7%) és a magánszektor (3%) részvétele elhanyagolható. Magyarországnak becslések szerint évi 600 millió eurós beruházási hiányt kell pótolnia ahhoz, hogy az uniós jogszabályok szerinti vízügyi célkitűzéseit elérje (European Commission, 2025[57]). A vízzel kapcsolatos beruházási igények összesen évi 1,3 milliárd euróra becsülhetők, ami az EU jogszabályok szerinti 5,8 milliárd eurós teljes környezeti beruházási igény több mint egyötödét teszi ki. A jelenlegi uniós és nemzeti finanszírozás nem elegendő, ami hozzájárul a szennyezés megelőzésének és ellenőrzésének, a körforgásos gazdaságnak és a hulladékgazdálkodásnak, a vízvédelemnek és -gazdálkodásnak, valamint a biológiai sokféleségnek és az ökoszisztémáknak a prioritási területein fennálló évi 2,4 milliárd eurós környezeti beruházási hiányhoz.
Forrás: (European Commission, 2021[56]).
Nemzeti finanszírozás és finanszírozási eszközök
Magyarország a víz- és éghajlatvédelmi kezdeményezéseket az Energiaügyi Minisztérium, az Építésügyi és Közlekedési Minisztérium, valamint a Nemzeti Fejlesztési Központ számára elkülönített központi költségvetési forrásokból finanszírozza. A központi költségvetés támogatja a nagy léptékű infrastrukturális beruházásokat olyan területeken, mint az árvízvédelem és a szennyvízkezelő rendszerek, valamint társfinanszírozza az EU által támogatott projekteket. Emellett forrásokat különít el a Víziközmű Fejlesztési és Ellentételezési Alap számára, a VIZIG-ek működéséhez, vízügyi fejlesztési feladatokhoz és természeti katasztrófák okozta károk helyreállításához. Ezen túlmenően a kormány számos kompenzációs, szolidaritáson alapuló és költségmegosztási mechanizmust kínál a kockázatok megelőzésére és a katasztrófák utáni helyreállításra (2.7 keretes szöveg).
A magyar kormány több finanszírozási eszközt működtet a vízzel és az éghajlattal kapcsolatos kockázatok és hatások enyhítésére. Ezek a következők:
Természeti katasztrófák miatti vis maior támogatás: A 9/2011 (II.5.) rendelet értelmében az árvizek, aszályok, viharok vagy tűzvészek által érintett települések vis maior támogatást igényelhetnek a védelem és a helyreállítás támogatására. A támogatás az elismert költségek akár 90%-át is fedezheti, biztosítva az érintett települések gyors helyreállítását. A rendszer különösen fontos az infrastruktúra, például az utak, a vízelvezető rendszerek és a középületek helyreállításához.
Öntözési szolgalmi jog: Az öntözéses gazdálkodásról szóló (2019. évi CXIII.) törvény értelmében a vízügyi hatóságok öntözési szolgalmi jogot adhatnak meg, amely lehetővé teszi a vízjogok birtokosainak, például öntözési közösségeknek vagy egyéni gazdálkodóknak, hogy öntözési tevékenységük fenntartása érdekében szükség esetén harmadik felek tulajdonában lévő ingatlanokon vízi infrastruktúrát létesítsenek és üzemeltessenek. Az ingatlantulajdonosok pénzügyi ellentételezést kapnak, amelynek összegét a vízügyi hatóság határozza meg, és amelyet a vízjogok birtokosa fizet meg. Kétféle ellentételezés létezik: egyszeri juttatás a termelésből kivont ingatlanok esetében 173 HUF/m2 összegben, valamint a használaton alapuló juttatás, amely figyelembe veszi a növénytermesztésnek, a gyepgazdálkodásnak, a talajnak és az erdőgazdálkodásnak okozott károkat.
Víziközmű Fejlesztési és Ellentételezési Alap: A 24/2023 (XII. 13.) EM rendelet alapján létrehozott alap a víziközmű üzemeltetését, fejlesztését és karbantartását támogatja azáltal, hogy negyedévente összevonja a víziközmű‑szolgáltatók elismert, indokolt költségein felül képződő bevételeit (jelenleg hat) és a központi költségvetés hozzájárulásait, hogy támogassa azokat a szolgáltatókat, amelyek bevételei nem fedezik az elimsert, indokolt költségeiket. Az alap a szolidaritás elvén és azon a követelményen alapul, hogy az ágazat non-profit jellegű maradjon. A rendelet és mellékletei, amelyeket a MEKH és számításai alapján az Energiaügyi Minisztérium évente aktualizál, meghatározzák az Alapba történő befizetési kötelezettséget és az Alapból járó ellentételezés mértékét, valamint az egyes közművek által az infrastruktúra fenntartására elkülönítendő összeget.
Önkéntes Elárasztási Kompenzációs Rendszer: A 2025-ben elindított „Vizet a tájba!” program kompenzációs mechanizmust vezet be azoknak a magántulajdonosoknak, akik önként engedélyezik legelőik és gyepterületeik ideiglenes elárasztását vízmegtartási célokból. A program keretében egy speciális online portált is létrehoztak, ahol a gazdák önként felajánlhatják földjeiket ideiglenes elárasztásra.
Mezőgazdasági Kockázatkezelési Rendszer (MKR): A 2012. évi mezőgazdasági kockázatkezelési törvény alapján létrehozott rendszer támogatást nyújt az árvizek, aszályok vagy viharok által érintett településeknek és gazdáknak. A rendszer magában foglal egy kötelező Kárenyhítési Alapot az 5 vagy 10 hektárnál nagyobb gazdaságok számára, amely akkor lép életbe, ha a veszteségek meghaladják a teljes termés 15%-át vagy egy adott növénykultúra 30%-át, és az állam a segélyezési költségek 50%-át fedezi. Létezik egy önkéntes termésbiztosítási rendszer is, amelyet a kormány 65%-ig támogat. 2021-ben több mint 20 000 kedvezményezett vett részt a programban, a biztosítási díjak összege közel 45 millió euró volt. 2025 óta az uniós források kiegészítik a nemzeti forrásokat, így a keretösszeg 87,5 millió euróra emelkedett.
EU alapok, és finanszírozási rendszerek
Az uniós költségvetés Magyarországon a környezetvédelmi és éghajlat-politikai finanszírozás egyik legfontosabb forrása. Az uniós kohéziós politika6 a 2021–2027-es időszakra 7,2 milliárd eurót biztosít Magyarország éghajlat-politikai intézkedéseire, amelyhez további 22 millió euró járul az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-Alapból (European Commission, 2025[57]). A Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RFF) 2026-ig 7 milliárd euróval járul hozzá az éghajlat-politikai finanszírozáshoz Magyarországon, ami a Helyreállítási és Ellenállóképeségi Terv (RRP) kétharmadát (67%) teszi ki. Bár a környezetvédelmi beruházások nem tekinthetők teljes mértékben kiegészítőnek az éghajlat-politikai beruházásokhoz képest, az EU környezetvédelmi finanszírozása 2021–2027 között Magyarország számára körülbelül 7,3 milliárd euróra becsülhető. Ennek nagy része (4,9 milliárd euró) a kohéziós politikából származik, míg a KAP beruházások összege 2 milliárd euró.
Az EU kohéziós politikai alapjai és a nemzeti alapok finanszírozzák a Széchenyi Terv Pluszt, Magyarország 2021–2027 közötti nemzeti társadalmi-gazdasági fejlesztési keretét. A terv nyolc tematikus operatív program (OP) köré épül, amelyek összhangban vannak az átfogó nemzeti prioritásokkal. Az OP-ket a KTM uniós fejlesztésekért felelős államtitkársága alá tartozó Nemzeti Fejlesztési Központ koordinálja, és azokat a releváns minisztériumok, önkormányzatok, nem kormányzati szervezetek és más érdekelt felek képviselőiből álló szakbizottságok felügyelik. A nyolc OP közül kettő foglalkozik a vízzel: a Környezetvédelmi és Energiahatékonysági OP (KEHOP Plusz) és a Területi és Településfejlesztési OP (TOP Plusz). Az előbbi, 4,3 milliárd eurós költségvetéssel, a környezeti és éghajlati kihívásokkal foglalkozik, ideértve az árvizek, a belvízi túlfolyások, az aszályok és az erőforrások túlzott használatának hatásainak enyhítését (2.5 táblázat). Az utóbbi, 5,25 milliárd eurós költségvetéssel, a regionális egyenlőtlenségek csökkentését és a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés elősegítését célozza, például az integrált önkormányzati vízgazdálkodási tervek kidolgozásának támogatásával.
Ezen elkülönített uniós források mellett Magyarország az összes tagállam számára nyitott uniós programokat is igénybe vesz innovatív víz- és éghajlatvédelmi projektek finanszírozására. Magyarország több uniós finanszírozású projektet is végrehajtott, amelyek a vízgazdálkodás és az éghajlati alkalmazkodás közötti összefüggésekkel foglalkoznak, különösen természetalapú megoldások és természetes vízmegtartó intézkedések révén (2.8 keretes szöveg).
Magyarország számos, az EU által finanszírozott, vízzel és éghajlattal kapcsolatos projektet valósított meg. Ezek között szerepelnek:
LIFE MICACC projekt (2017–2021): Az Önkormányzati Államtitkárság (BM) által vezetett projekt célja az volt, hogy öt magyar falut, amelyek különféle vízgazdálkodási kihívásokkal szembesülnek, helyi szintű integrált természetes vízmegtartó rendszer kialakításával támogassa.
LIFE-CLIMCOOP projekt (2020–2024): Ez a projekt Kazincbarcika önkormányzatát és a BorsodChem vegyipari vállalatot támogatta a helyi éghajlati kockázatok csökkentésében és a közös éghajlati alkalmazkodás javításában azáltal, hogy regionális éghajlati sebezhetőségi értékelés alapján természetalapú városi alkalmazkodási megoldásokat (pl. hirtelen árvizek elleni rönkduzzasztók és egykori ipari területek természetalapú rekultivációja) tervezett és valósított meg. Emellett kifejlesztettek egy többfázisú, méretezhető vízkezelési kísérleti projektet is, amely öntözésre is felhasználható, hozzájárulva ezzel a városi zöldterületek fenntartható karbantartásához.
LIFE LOGOS 4 WATERS projekt (2021–2025): A Projektet a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) vezette, és célja a természetalapú megoldások és a fenntartható vízgazdálkodás bevált gyakorlatainak helyi és vízgyűjtő területek szintjén történő elterjesztése volt. Az intézkedéseket két vízgyűjtő területen hajtották végre, egy dombos és egy síkvidéki területen.
LIFE in RUNOFF projekt (2021–2025): A projekt célja kék-zöld infrastruktúra kiépítése, hogy hatékonyan csökkentsék a csapadékvíz lefolyásának hatását a budapesti három kerület sérülékeny városi infrastruktúrájára.
Horizon 2020 OPTAIN projekt (2020–2025): A projekt célja a természetes víz- és tápanyag-visszatartó intézkedések megvalósíthatóságának értékelése a szélsőséges eseményekhez (pl. árvizek, aszályok) való jobb alkalmazkodás és a mezőgazdasági vízkészletek használata, valamint az egyéb emberi és környezeti vízigények közötti konfliktusok csökkentése érdekében.
Interreg NBS4Local (2023–2027) és Localience (2023–2026) projektek: Ezek a projektek hozzájárulnak a természetalapú megoldásokra vonatkozó nemzeti tudásbázis kiépítéséhez és terjesztéséhez, különös tekintettel a helyi szintű éghajlati kockázatok (pl. árvizek, tűzvészek, viharok, földcsuszamlások, aszályok stb.) kezelésére és a közösségek bevonására.
Interreg InnoWATCCH projekt (2025–2028): Az OVF vezetésével ez a projekt négy határon átnyúló Duna részvízgyűjtő területén teszteli az innovatív vízmegtartó technológiákat, hogy támogassa az éghajlati ellenállóképességet a mezőgazdaságban és az árvízvédelemben. A projekt emellett támogatja az érdekelt felek közötti koordinált vízgazdálkodást, megkönnyíti az adatokhoz való hozzáférést és elősegíti a kapacitásfejlesztést.
Interreg ADAPTisa projekt (2024–2026): A projekt célja egy többszintű vízmegtartó és víztároló rendszer, valamint egy integrált vízgazdálkodási platform kidolgozása a magyar–szerb határon átnyúló régió víz- és katasztrófavédelmi szakemberei közötti együttműködés támogatása érdekében.
Interreg FloodBOTI projekt (2024–2026): A projekt keretében az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság 60 hektár legelő helyreállítását, 20 hektár ősi és őshonos fafajok ültetését, 10 hektáron az invazív idegen cserjék és fák kivágását, valamint 10 hektáron a korábbi anyagkitermelő helyek területén a vizes élőhelyek helyreállítását tűzte ki célul.
Adatbázisok és információs rendszerek
Magyarország átfogó vízgazdálkodási információs rendszereket fejlesztett ki a vízgazdálkodás és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás tervezésének támogatása érdekében (2.5 táblázat). Több nemzeti és ágazatspecifikus platform követi nyomon a vízzel kapcsolatos kockázatokat, a víztestek állapotát és a szolgáltatásnyújtást. Két alapvető rendszer kiegészíti egymást: az EM által üzemeltetett Országos Környezeti Információs Rendszer (OKIR) a felszín alatti és felszíni víztestekre vonatkozó adatokat gyűjt, míg az OVF által üzemeltetett Vízgazdálkodási Információs Rendszer (VIZIR) valós időben figyeli a hidrológiai és meteorológiai paramétereket, például a csapadékot és a hőmérsékletet. A VIZIR magában foglalja az Operatív Vízhiány Értékelő és Előrejelző Rendszert is, amely információkat szolgáltat az Aszálysúlyossági Index küszöbértékek meghatározásáról, és aktiválja a vízhiányvédelmi szinteket. További speciális nyilvántartások támogatják az adminisztratív és ágazati funkciókat. Például az OVF Vízhasználati Információs, Ellenőrzési és Integrált Hatósági Keretrendszere (VIZEK) a vízivás és az engedélyezés területét fedi le; a MEKH által vezetett Nemzeti Víziközmű Nyilvántartás (NVNY) a közüzemi hálózatokat és a szolgáltatókat dokumentálja; az NNGyK által kezelt Humán Felhasználású Vizek Informatikai Rendszere pedig az ivóvíz minőségének felügyeletét biztosítja. A HungaroMet üzemelteti a Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszert (NATéR), amely lehetővé teszi a különböző vízgazdálkodási területeken (pl. ivóvízellátás, felszín alatti víz és villámárvizek stb.) a térbeli különbségek figyelembevételével történő sebezhetőségi értékeléseket (HungaroMet, 2024[78]). Nemzetközi szinten Magyarország hozzájárul a Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság (ICPDR) által koordinált határokon átnyúló adatmegosztási platformokhoz, és azokból előnye is származik, ideértve a Danube-GIS-t, a Danube-HIS-t, a baleseti vészjelző rendszert és a transznacionális monitoring hálózatot. (ICPDR, 2025[79]).
Hivatkozások
[77] ARR (2024), The FloodBOTI Project Brings Hope for Improved Flood Protection in the Bodrog and Tisa Region, https://www.arr.sk/en/the-floodboti-project-brings-hope-for-improved-flood-protection-in-the-bodrog-and-tisa-region/.
[6] BM OKF (2025), Veszélyhelyzetek kezelése [Disaster management], https://www.katasztrofavedelem.hu/26424/veszlyhelyzetek-kezelse (accessed on 14 April 2025).
[58] Climate Adapt (2022), Temporary flood water storage in agricultural areas in the Middle Tisza river basin - Hungary, https://climate-adapt.eea.europa.eu/en/metadata/case-studies/temporary-flood-water-storage-in-agricultural-areas-in-the-middle-tisza-river-basin-hungary.
[60] Daily News Hungary (2024), Hungarian government to continue supporting local councils in disaster response, https://dailynewshungary.com/hungarian-government-to-continue-supporting-local-councils-in-disaster-response/?.
[74] Danube Region (2025), LIFE LOGOS4WATERS – Integrated application of innovative water management methods at river basin by coordination of local governments, https://waterquality.danube-region.eu/life-logos-4-waters/.
[45] EEA (2023), ClimateADAPT - Hungary, https://climate-adapt.eea.europa.eu/en/countries-regions/countries/hungary (accessed on 15 March 2025).
[8] EM & KTM (2025), Survey on Water Governance in Hungary: Accelerating climate adaptation measures in water management.
[57] European Commission (2025), 2025 Environmental Implementation Review Country Report – HUNGARY - European Commission, https://environment.ec.europa.eu/publications/2025-environmental-implementation-review-country-report-hungary_en.
[68] European Commission (2025), Mainstreaming climate change adaptation into urban planning by demonstrating public & private stormwater infrastructure, https://webgate.ec.europa.eu/life/publicWebsite/project/LIFE20-CCA-HU-001774/mainstreaming-climate-change-adaptation-into-urban-planning-by-demonstrating-public-private-stormwater-infrastructure.
[43] European Commission (2025), Third River Basin Management Plans Second Flood Hazard and Risk Maps and Second Flood Risk Management Plans - Member State: Hungary, https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:52025SC0029.
[69] European Commission (2024), MERLIN Regional Scalability Plan – Case Study 9 – Tisza, https://project-merlin.eu/files/merlin/rsp/CS09_Tisza_HU_RSP.pdf.
[59] European Commission (2021), Disaster Risk Financing: Main Concepts & Evidence from EU Member States, https://economy-finance.ec.europa.eu/system/files/2021-10/dp150_en.pdf?.
[56] European Commission (2021), Economic data related to the implementation of the WFD and the FD and the financing of measures, https://op.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/9e25fb48-5969-11ec-91ac-01aa75ed71a1/language-en.
[65] European Commission (2021), Risk management measures in Hungary, https://www.fi-compass.eu/sites/default/files/publications/05.%20Gabor%20Janos%20Sugar.pdf.
[64] Gábor & Kemény (2014), Complex Agricultural Risk Management System: a new information system, https://real.mtak.hu/23951/1/141_618_1_PB_u.pdf.
[22] Government of Hungary (2025), Capital and County Government Offices, https://kormanyhivatalok.hu/rolunk (accessed on 7 March 2025).
[17] Government of Hungary (2025), Új korszak kezdődött a magyar vízügy történetében [A new era has begun in the history of Hungarian water management], https://kormany.hu/hirek/uj-korszak-kezdodott-a-magyar-vizugy-torteneteben (accessed on 4 March 2025).
[10] Government of Hungary (2024), Tárcaközi bizottság segíti a vízgazdálkodási célok megvalósulását [Inter-ministerial committee helps achieve water management goals], https://kormany.hu/hirek/tarcakozi-bizottsag-segiti-a-vizgazdalkodasi-celok-megvalosulasat (accessed on 11 March 2025).
[67] Government of Hungary (2021), Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program Plusz [Environmental and Energy Efficiency Operational Programme Plus], https://www.palyazat.gov.hu/programok/szechenyi-terv-plusz/kehop-plusz (accessed on 6 March 2025).
[47] Government of Hungary (2020), National Clean Development Strategy (2020-2050), https://cdn.kormany.hu/uploads/document/5/54/54e/54e01bf45e08607b21906196f75d836de9d6cc47.pdf.
[66] Government of the Netherlands (2024), Will a new crop thrive in Hungary’s changed climate?, https://www.agroberichtenbuitenland.nl/actueel/nieuws/2024/08/23/hungary-figs.
[49] Green Support (2025), Change in the water resource contribution, https://www.kornyezetvedelmi-adatszolgaltatas.hu/blog/valtozas-a-vizkeszletjarulekban/.
[9] Hungarian National Parks (2025), About us, https://magyarnemzetiparkok.hu/rolunk/az-npi-mint-allami-szerv/a-np-igazgatosagok-mukodesi-terulete/ (accessed on 14 March 2025).
[29] Hungarian Water Utility Association (2025), About us, https://maviz.hu/en (accessed on 10 March 2025).
[78] HungaroMet (2024), Nemzeti Alkalmazkodási Központ, https://www.met.hu/ismeret-tar/kiadvanyok/ismertetok/index.php?id=3481 (accessed on 23 April 2025).
[53] IBNET (2025), Tariff Benchmarking, https://tariffs.ib-net.org/sites/IBNET/VisualSearch?RegionId=3&Weight=0&ServiceId=2&Yearid=2023&perPage=50.
[34] ICPDR (2025), 10 Frequently Asked Questions about a River Commission International Commission for the Protection of the Danube River, https://www.icpdr.org/sites/default/files/nodes/documents/10-faq_icpdr-final.pdf (accessed on 17 March 2025).
[33] ICPDR (2025), About us, https://www.icpdr.org/about-icpdr/framework/about-us (accessed on 11 March 2025).
[79] ICPDR (2025), Databases, https://www.icpdr.org/about-icpdr/databases (accessed on 23 April 2025).
[36] ICPDR (2024), Interim Report - On the implementation of the joint programming measures in the Danube River Basin 2024, https://www.icpdr.org/sites/default/files/2024-12/ICPDR_Interim-Report-24_295x225_Layout_v8_Einzelseiten.pdf (accessed on 18 March 2025).
[41] ICPDR (2021), 2nd Danube Flood Risk Management Plan, https://www.icpdr.org/sites/default/files/nodes/documents/dfrmp_update_2021_hires_0.pdf.
[40] ICPDR (2021), 3rd Danube River Basin Management Plan (DRBMP), https://www.icpdr.org/sites/default/files/nodes/documents/drbmp_update_2021_final_lores.pdf.
[42] ICPDR (2011), EU Strategy for the Danube region (EUSDR), https://www.drc-danube.org/summer-school/papers/2011/.
[76] Interreg (2025), InnoWATCCH Project, https://interreg-danube.eu/projects/innowatcch?.
[73] Interreg (2025), LOCALIENCE project, https://www.interreg-central.eu/projects/localience/?tab=home.
[72] Interreg (2025), NBS4LOCAL Adopting Nature-Based Solutions to improve the climate resilience of local Governments, https://www.interregeurope.eu/nbs4local.
[30] KPMG & MaVíz (2015), A magyar víziközmű ágazat bemutatása [Overview of the Hungarian water utility sector], https://maviz.hu/szakmai-anyagok (accessed on 22 April 2025).
[20] Lechner Knowledge Centre (n.d.), Counties of Hungary, http://www.terport.hu/megyek/magyarorszag-megyei.html (accessed on 10 March 2025).
[70] Life Climcoop (2025), Project title: Cooperation of cities and local companies for climate change adaptation, https://life-climcoop.hu/en/project/.
[32] MaVíz (2025), Professional materials: map of drinking water and sanitation providers, https://maviz.hu/szakmai-anyagok.
[61] MaVíz (2024), A víz mindenki számára nélkülözhetetlen közszolgáltatás [Water is an essential public service for everyone], https://maviz.hu/hirek/a-viz-mindenki-szamara-nelkul (accessed on 13 March 2025).
[46] Ministry of Innovation and Technolgy (2018), Second National Climate Change Strategy, https://nakfo.mbfsz.gov.hu/sites/default/files/files/N%C3%89S_Ogy%20%C3%A1ltal%20elfogadott.PDF (accessed on 13 March 2025).
[75] Ministry of Interior (2025), Municipalities as integrators and coordinators, https://vizmegtartomegoldasok.bm.hu/en.
[13] NAK (2024), The survey was conducted with the participation of thousands of farmers: Producers also think it is important to preserve water, https://www.nak.hu/sajto/sajtokozlemenyek/107806-tobb-ezer-gazda-reszvetelevel-keszult-a-felmeres-a-termelok-szerint-is-fontos-a-vizek-megtartasa.
[12] NAK (2023), Water must stay in the landscape!, https://www.nak.hu/sajto/sajtokozlemenyek/105489-a-viznek-a-tajban-kell-maradnia.
[11] NAK (2022), WATER TO THE LANDSCAPE! The sewers must be filled with water to reduce drought damage next year, https://www.nak.hu/sajto/sajtokozlemenyek/105049-vizet-a-tajba-fel-kell-tolteni-vizzel-a-csatornakat-hogy-jovore-kisebb-legyen-az-aszalykar.
[44] NAKFO (2019), Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia [Second National Climate Change Strategy], https://nakfo.mbfsz.gov.hu/hu/node/517 (accessed on 24 March 2025).
[21] National Union of Water Management Associations (n.d.), Water Boards in Hungary, https://archivum.tir.hu/public/vtoszeng.html?utm (accessed on 11 November 2025).
[3] National Waterworks (2021), Tájékoztató a víziközmű-szolgáltatás állam általi átvételének lehetőségéről [Information on the possibility of taking over water utility services by the state], https://nemzetivizmu.hu/2021/07/16/tajekoztato-a-vizikozmu-szolgaltatas-allam-altali-atvetelenek-lehetosegerol/ (accessed on 5 January 2025).
[5] NNGyK (2025), Népegészségügy, https://nnk.gov.hu/index.php/viz.html (accessed on 23 April 2025).
[23] OECD (2024), OECD Regional Outlook - Hungary, https://www.oecd.org/content/dam/oecd/en/publications/reports/2024/12/oecd-regional-outlook-2023-country-notes_48701f02/hungary_122ef6e2/88363f9e-en.pdf.
[24] OECD (2018), OECD Environmental Performance Reviews: Hungary 2018, OECD Environmental Performance Reviews, OECD Publishing, Paris, https://doi.org/10.1787/9789264298613-en.
[27] OECD and UCLG (2025), Country Profile: Hungary, https://www.sng-wofi.org/country_profiles/hungary.html.
[18] OHCHR (2023), Fulfilling the human rights of those living in poverty and restoring the health of aquatic ecosystems: two converging challenges, https://www.ohchr.org/sites/default/files/documents/issues/water/cfi-hrc54/hrc54-cfi-UN-SR-right-to-water-OCFR-Hungary.pdf.
[4] OKF (2025), Bemutatkozás, https://www.katasztrofavedelem.hu/2/bemutatkozas (accessed on 23 April 2025).
[1] OKT (2025), Az OKT feladata, jogállása [The task and legal status of the OKT], https://www.oktt.hu/a-tanacs/jogi-hatter (accessed on 18 March 2025).
[71] Optain (2025), Project Optain Summary, https://optain.hu/intezkedesek/.
[15] Origo (2025), Water retention in the landscape, government innovation and support for Hungarian farmers, https://www.origo.hu/tudomany/2025/05/vizmegtartas-aszaly-kormany-innovacio.
[38] OVF (2025), A vízgyűjtő-gazdálkodási terv harmadik felülvizsgálata [Third revision of the river basin management plan], https://vizeink.hu/wp-content/uploads/2024/12/VGT4_utemterv_munkaprogram_20241222.pdf.
[7] OVF (2025), Ármentesítés [Flood management], https://vpf.vizugy.hu/reg/ovf/doc/12.%20armentesites_a1.pdf (accessed on 14 April 2025).
[62] OVF (2025), Water in the Landscape, https://www.ovf.hu/jobboldali-sav-tartalmai/vizetatajba/vizet-a-tajba?.
[14] OVF (2024), Importance and practice of water retention to reduce drought risks, https://www.ovf.hu/hireink/ovf-hirek/vizvisszatartas-jelentosege-es-gyakorlata-az-aszaly-kockazatainak-csokkentese-erdekeben.
[35] OVF (2023), Határvízi együttműködések [Transboundary water cooperation], https://www.ovf.hu/rolunk/nemzetkozi-kapcsolatok/hatarvizi-egyuttmukodesek (accessed on 11 March 2025).
[51] OVF (2023), Mezőgazdasági vízszolgáltatás, https://www.ovf.hu/vizgazdalkodas-vizszolgaltatas/ontozes-vizszolgaltatas (accessed on 23 April 2025).
[48] OVF (2023), Municipal water management, https://www.ovf.hu/vizgazdalkodas-vizszolgaltatas/telepulesi-vizgazdalkodas.
[25] OVF (2023), Vízgazdálkodási Tanácsok [Water Management Councils], https://www.ovf.hu/vizgazdalkodas-vizszolgaltatas/vizgazdalkodasi-tanacsok (accessed on 11 March 2025).
[39] OVF (2022), Magyarország 2021. évi vízgyűjtő-gazdálkodási terve [River Basin Management Plan of Hungary], https://vizeink.hu/vgt/#page=1.
[37] OVF (2015), Kvassay Jenő Terv - Nemzeti Vízstratégia, https://www.vizugy.hu/vizstrategia/documents/997966DE-9F6F-4624-91C5-3336153778D9/Nemzeti-Vizstrategia.pdf (accessed on 10 January 2025).
[26] OVF (2009), River Basin Management Plan - Danube Sub-catchment, http://www2.vizeink.hu/files/vizeink.hu_0344_Reszvizgyujto_VGT_Duna_4.pdf (accessed on 11 March 2025).
[50] State Audit Office (2024), Audit of the operation and management of the National Land Centre and the performance of the functions of the Irrigation Management Organisation, https://www.asz.hu/dokumentumok/24021.pdf?utm.
[52] State Audit Office (2024), Nemzeti Vízstratégia megvalósítására hozott intézkedések ellenőrzése [Monitoring of measures taken to implement the National Water Strategy], https://www.asz.hu/dokumentumok/24004.pdf.
[28] State Audit Office (2022), Monitoring water protection and water management tasks: Monitoring water utility services, https://www.asz.hu/dokumentumok/23024.pdf.
[2] Szabó, I. and M. Garcia Quesada (2017), “Historical waves in Hungarian water sector reform and implications for integration”, Utilities Policy, Vol. 46, https://doi.org/10.1016/j.jup.2017.02.005.
[63] Telex (2025), Water management has flooded a plot of land, and everyone is happy about it, https://telex.hu/belfold/2025/03/27/vizet-a-tajba-elarasztas-tiszakorod?.
[16] Urbact (2020), Natural water retention measures for climate resilience, https://urbact.eu/good-practices/natural-water-retention-measures-climate-resilience.
[31] Veolia (n.d.), Our water utility interests, https://www.veolia.hu/en/magyarorszagi-erdekeltsegek (accessed on 22 April 2025).
[55] Water Europa (2025), Wise Freshwater Information System for Europe: Hungary, https://water.europa.eu/freshwater/countries/uwwt/hungary.
[19] Western Transdanubian Water Management Directorate (2025), Water Directorates, http://www2.nyuduvizig.hu/?m=109 (accessed on 10 March 2025).
[54] World Bank (2015), Water and wastewater services in the Danube region : Hungary country note, https://documents.worldbank.org/en/publication/documents-reports/documentdetail/653681467998782643/water-and-wastewater-services-in-the-danube-region-hungary-country-note.
← 1. A 257/2024. (VIII. 29.) kormányrendelet 363. § alapján, amely 2024. október 1-jén lép hatályba.
← 2. Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Cseh Köztársaság, Németország, Magyarország, Moldova, Montenegró, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna. A teljes jogú szerződő feleknek legalább 2 000 km²-es nemzeti területtel kell rendelkezniük a Duna-medence területén belül.
← 3. A Duna részvízgyűjtőjéért felelős Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a Tisza részvízgyűjtőjéért felelős Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, a Dráva részvízgyűjtőjéért felelős Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság és a Balaton részvízgyűjtőjéért felelős Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság.
← 4. Mivel az VGT-nek pénzügyi forrásokat biztosító különböző operatív programok mind uniós forrásokból, mind központi költségvetési hozzájárulásokból állnak, az VGT költségvetésében az uniós források pontos aránya nem kerül közzétételre vagy publikálásra az VGT-ben. Az operatív programok általános felépítése azonban arra utal, hogy az VGT beruházásainak körülbelül 80 %-a uniós forrásokból származik.
← 5. A vízellátó egység egy közös vízellátó vagy -elosztó ponthoz csatlakozó vízellátó és -elosztó csatornahálózatot, valamint a hozzá kapcsolódó, működésükben egységes rendszert alkotó létesítményeket jelent. A mezőgazdasági vízellátó rendszer vagy öntözőrendszer egy közös felszíni vízforráshoz csatlakozó, mezőgazdasági vízellátási szolgáltatásokat nyújtó vízi létesítmények összessége, amely egy vagy több vízellátó egységet tartalmaz.
← 6. Az EU kohéziós politikáját több alapból valósítják meg, nevezetesen az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA), az Európai Szociális Alap Plusból (ESZA+), a Kohéziós Alapból és az Igazságos Átállási Alapból.